Mindent ki kell próbálni

Készen lett a házi túró. Gombalevesem volt, csak melegíteni kellett az ebédhez. Jó lenne mellé valami finom sütemény - gondoltam. Akkor szólalt meg a telefonom...

Bocsánat a morbid hasonlatért, de azt mondják, az elhunytnak hónapokig nő még a haja. Nálam ez hihetetlen kategória, de nem tudom az ellenkezőjét bizonyítani. Ám hogy egy ősszel fölszedett káposzta még márciusban is él...

Ezt viszont tudom bizonyítani.

Néhány évvel ezelőtt itt a közelben egy gólyafészek életét kísértem figyelemmel. Megviselt a látvány, hogy a gólyamama iszonyú hideg jégesőben guggolt a tojásokon, a testére ráfagyott a jég. Akkor nem csak fák törtek ketté, de vezetékek is leszakadtak a jégpáncél súlya alatt - nagyon sajnáltam szegény madarat. Két év múlva egy másik gólyafészek életét figyeltem - immár a neten. Öt fióka kelt ki, és már majdnem akkorák voltak, hogy elkezdődhetett a tanítgatásuk, hogy repülni tudjanak, amikor az egyik fióka kiesett a fészekből. A hivatalos figyelők már nem tudták megmenteni.

Csak mi didergünk a hideg szélben, és a hűvös eső elől menekülünk tető alá - a virágaim, ha néhány napos késéssel is, de hozzák a formájukat.

2011 decemberében már kikúráltam egy tyúkomat, Lenkét. Most Fekete Kopasznyakú került betegszobára. Múlt hét végén lett beteg, rövid időn belül bekerült a konyhába betegszobába.

Tizenkét éve szeretném, hogy a kertben vagy az udvaron hóember álljon, mosolyogjon rám, és nekem is jókedvem legyen, ha meglátom, vagy ha csak rágondolok. Szerintem ez ugyanúgy hozzátartozna az itteni feelinghez, mint mondjuk a kerti hinta... Valahogy nem jött össze eddig.

Van egy fekete, kopasznyakú tyúkom. Tegnap délután óta nincs valami rendben vele. Kuporogva találtam az ólajtóban - még jó, hogy a többiek nem bántották, a tyúkok ugyanis elég kegyetlenül rátámadnak bármelyik társukra, ha valami baja van.

Miért is kellett ilyen fölöslegesnek látszó dolgot kitalálni?
Mert van ugye a macskalétra. A macskák lesétálnak rajta a kerítésig, ott van egy kis pihenő (vízszintes kis deszkalap), ahonnan aztán leugranak a földre: vagy be az udvarra, vagy a másik oldalon a kertbe. De a kertből is könnyített bejárásuk van az udvarra: a lábazat magasságában vágtunk egy "macskányi" rést a kerítésléceken. Csakhogy Maja, az ördögfióka fekete kutyánk rájött, hogy itt lehet a leghatásosabban megijeszteni a macsekokat (amúgy együtt alszanak - bent a szobában - de az udvaron Maja kötelességének érzi a macskákat riogatni). 

Jártam már úgy, hogy új postafiókot akartam nyitni, de bármilyen variációban írtam be magam mint felhasználót, mindig az volt a válasz, hogy "a név már foglalt". Ránéztem a lábam mellett szundikáló kutyámra, és dühömben beírtam az egyik becenevét, ahogy a legnagyobb mórikálással szoktam szólítani. Puff, elfogadva, a felhasználónevet azóta is magyarázhatom - még jó, ha éppen van hozzá kellő humorom. Most már van.

olyan lesz jellemző még 40 napig...