Jártam már úgy, hogy új postafiókot akartam nyitni, de bármilyen variációban írtam be magam mint felhasználót, mindig az volt a válasz, hogy "a név már foglalt". Ránéztem a lábam mellett szundikáló kutyámra, és dühömben beírtam az egyik becenevét, ahogy a legnagyobb mórikálással szoktam szólítani. Puff, elfogadva, a felhasználónevet azóta is magyarázhatom - még jó, ha éppen van hozzá kellő humorom. Most már van.

Ez a blog is valahogy ilyen hangulatban született, miután az évek óta vezetett blogom használhatatlanná lett (szerverhiba), és elkezdtem kapkodni fűhöz-fához, hogy mentsem ami menthető, át, el, ide bele. Most aztán tanulhatom meg ennek a kezelését (nem azért mondom: biztos remek meg minden, csakhogy én lassan szokom meg az újat, bármilyen jó is), a régi már nagyon ment.

Miről is szólt/szól a blogom? Rólam persze, de kevésbé a gondolataimról, többségében a dolgaimról - a dolgokról, amiket kitalálok és létrehozok: ugyanis nagyon szeretek dolgozni - általában ez fizikai munkát jelent - javítani és barkácsolni, építeni, szépíteni... nő létemre. A "mindent ki kell próbálni" nem egy jól hangzó mondat csupán: írhattam volna azt is, hogy "ide nekem az oroszlánt is", de tartok tőle, hogy ez a cím már foglalt... Legyen az térkőlerakás, komposztrosta-készítés, egy új recept vagy valami érdekes kötésminta, kerítés-építés, paradicsom-aszalás, villanyszerelés, kenyérsütés, tapétázás vagy szőlőmetszés, új blog indítása... mindent ki kell próbálni.

Szép komótosan átpakolom ide az eddigi posztokat - több év munkája, több mint 400 bejegyzés. Már csak azért is meg kell menteni, mert az életem egy olyan szakaszát öleli fel, ami nemsokára lezárul, nagyon máshol fogok lakni és nagyon másfajta életet élek majd - terveim szerint. (Lehet, hogy ott nem kell komposztrosta, és a tyúkólhoz sem készítek előtetőt - tyúkól sem lesz...) De ezer más, új dolog adja magát, és a jövőben is mindenről beszámolok, fotózom, leírom, véleményezem. Csapjunk bele...