vagyis közelről nézd...
Bizony van úgy, hogy átsiklik a pillantásunk valamin, nem fog meg, nem látjuk meg a gyönyörűségét. Mert távolról nem mutatja meg magát igazán. Íme, ez a karcsú kis cserje, hibiszkusz-féle:
Ám pillantsunk csak rá ezekre a virágokra! Ráadásul most a színét is jól visszaadja a fotó, pedig a masinám hadilábon áll a piros szín összes árnyalatával. Csodálatosak, ugye?
A nagy bokor mirigyes őszirózsa:
Közelről ilyen szépek a virágai (nagyon hasonlít a sivatagi szegfűhöz...):
Szegény aprócska tubarózsahagymák, tízen összesen tudták produkálni ezt az egyetlen virágszárat:
No de közelről milyen csodálatos! A szépből keveset adnak.
Itt fordított a helyzet: közelről mutatom ezt a hercig törpe tuját:
Csaltam a fotóval, valójában nem annyira impozáns őkelme. Imádom, mert pici korától babusgatom, nem volt nagyobb húsz centiméternél, amikor elültettem. Ahhoz képest óriási...
Utolsó kommentek