Van egy fekete, kopasznyakú tyúkom. Tegnap délután óta nincs valami rendben vele. Kuporogva találtam az ólajtóban - még jó, hogy a többiek nem bántották, a tyúkok ugyanis elég kegyetlenül rátámadnak bármelyik társukra, ha valami baja van. Fölnyaláboltam Kopasznyakút, és behoztam a konyhába. Tettem alá egy kicsi rongyszőnyeget (még jobban alá egy újságpapírt) kis tálkában vizet, néhány szem búzát - lássuk, mire megy a melegben, nyugalomban. Annyi hasznom volt a megfigyelésből, hogy láttam: nem az emésztése állt le... ezért kellett az újságpapír... A bögye viszont teljesen üres volt. Nemsokára eltotyogott az ajtóhoz, visszavittem hát az ólba, tettem egy kis dobozba szalmát és odaültettem. Vittem egy fej salátát a többieknek - direkt az ól elé. Az egyértelmű örömködés hangjaira Kopasznyakú is kijött az ólból, próbált is csipegetni az apróra tépkedett salátalevélből, de valahogy nem ment neki. Búsan visszament az ólba, és nem a ládájába, hanem a tojófészekbe ült bele. Akkor már a többiek túl voltak a tojástermelésen, hagytam hát, hadd ücsörögjön ott kedvére. Főztem neki egy marék rizst, kihűtöttem, kínáltam vele, de rá se nézett. Este, amikor bezártam őket, rám pislogott a tojófészekből - ez jó jel. Ha az éjszakát kibírja, és esetleg holnap enni is hajlandó, nyert ügyünk van.
Utolsó kommentek