Bocsánat a morbid hasonlatért, de azt mondják, az elhunytnak hónapokig nő még a haja. Nálam ez hihetetlen kategória, de nem tudom az ellenkezőjét bizonyítani. Ám hogy egy ősszel fölszedett káposzta még márciusban is él...
Ezt viszont tudom bizonyítani.
Egy hete vásároltam egy nagy fej kelkáposztát. Naponta farigcsáltam belőle a tyúkjaimnak - nagyon szeretik. Aztán tegnapelőtt és tegnap volt más valami, amivel kedvezhettem nekik, a káposztát csak ma vettem elő újra. És csodák csodája: kicsi leveles hajtások bújtak ki az egymásra borult levelek közül. Nem hittem a szememnek. Soha nem láttam ilyesmit. Ha nem vágom meg, hanem egyben marad a hűvös kamrában, biztosan nem történik ez - arról már tudnánk, hiszen a zöldségkereskedőket igencsak megtréfálná ez a mutatvány. De mert vágott felülete volt már, és úgy látszik, a levélnyeleknél vannak alvó rügyek, hát ezek elkezdtek hajtani, mintegy újjáélesztve az anyanövényt. Kolosszális. 
Jó is, hogy lefotóztam, mert aztán mégis csak odaszeleteltem a tyúkoknak, akik kitörő örömmel fogadták. Különben pedig Kopasznyakú köszöni, jól van...
Utolsó kommentek