2011 decemberében már kikúráltam egy tyúkomat, Lenkét. Most Fekete Kopasznyakú került betegszobára. Múlt hét végén lett beteg, rövid időn belül bekerült a konyhába betegszobába.
Nem tudok rájönni, hogy mi a baja. Néha fölélénkül, csipeget valamit (nagyon nehezen), iszik (sokat), máskor csak kuporog, pedig teljesen üres a bögye. Ma sütött egy kicsit a nap (délelőtt még szemerkélt az eső, aztán elállt...), ő pedig vágyódva álldogált a konyhaajtóban. Kiengedtem. Örömmel láttam, hogy csipegette a füvet, fél óra alatt átaraszolt az udvaron és a baromfiudvar kerítésénél találtam meg: a lécek között leste a többieket. Nosza, bevittem az udvarra, letettem az etető és az itató közé, hátha föltalálja magát... de nem. Vittem egy fél fej kelkáposztát, és apróra vagdostam a tyúkjaimnak - azt hittem, hogy Kopasznyakú rámozdul... de nem. Hiába szórtam neki külön, csak állt szomorúan. Aztán odament hozzá Lenke (éppen ő, aki már volt beteg, tudja, mi az...), és belecsípett. Egyszerűen megfogta az oldalán egy tollát, és odébb rángatta ezt a szegényt, aki amúgy is alig áll a lábán. Elhessentettem onnan, mire látom, hogy Kisteleki ólálkodik mögötte.. és már nyújtotta a nyakát, hogy belecsíp... de ezt nem vártam meg. Fölvettem és visszavittem az udvarra a konyha elé.
Ott csipegetett szegény egy darabig, aztán odahúzódott a virágtartó farönkhöz, és ott álldogált. Fél óra múlva is ott álldogált. Közben vittem neki egy kis edényben vizet, másik kis edényben búzát, még marosi homokot is kapott az emésztése érdekében, de nem volt elájulva a kiszolgálástól. Végül már hűvös lett az ácsorgáshoz, visszavittem a konyhába. Evett egy kis főtt tésztát, és visszaült a kosárba. Most ott ül. Esténként kiviszem az ólba, reggel behozom... semmi javulást nem látok... csak hogy még él...
Utolsó kommentek