avagy igenis vannak hullámvölgyek...
Átbogarásztam az öreg házban telelő növényeimet - bizony mostanra mutatja magát a leendő kár: körülbelül a fele vesztésre áll (ez a szokásos arány, sajnos). Kíváncsi lettem, mit művelnek a melegágyba rejtett növényeim. Ezek tulajdonképpen kint telelők - lennének - de mivel biztosra akartam menni, hát cserépbe ültetve süllyesztettem őket a melegágyba, amit kora tavasszal palántanevelésre szoktam használni.
Nem rossz a helyzet. A gyönyörűséges, hatalmas jácint már ki is dugta a hajtáscsúcsát:
Odakint, a kerítés tövében bólogatnak a hóvirágok. Mennyiségileg a tavalyinak körülbelül a fele van meg - hova tűnt a többi, ahelyett, hogy szaporodna?
Megint a téltemetőről... A mutatós kis talajtakaró nagy túlélő, és megőrzött nekem két téltemetőt is. Nagyon örülök nekik.
Rengeteg kövér tyúkhúr nő a kertben és az udvaron. Ez minduntalan eszembe juttatja elajándékozott szárnyasaimat - amit nem bántam meg, de hiányoznak (még mindig), úgy kell újra és újra végiggondolva meggyőznöm magamat, hogy jól döntöttem ősszel.
Hullámokban jönnek a pánikrohamok, iszonyú sok energiámat elviszi, hogy azonnal kirángassam magam, mielőtt beszívna a "spirál".
Utolsó kommentek