a zavartalan kocogás érdekében...

a zavartalan kocogás érdekében...

"Mint a telepesek: ha akarsz valamit, megcsinálod magadnak a terepet." - írta Mariann, amikor olvasta, hogy tegnap bozótirtással égettem a kalóriákat. Egyébként pedig:gyalogolni kell. Kocogni kell. Aztán - ha bírom - futni is kell. Berozsdásodok, lemerevedek, elterülök, jaj.
Szokni kell az edzést, módjával, fokozatosan, nem kell mindjárt tízezres edzőcipő és stadion... Elkezdem itt a tanya körül. Végül is a kerítés mentén 340 méter áll rendelkezésemre. Nem olyan rövid táv ez, hogy a körözéstől elszédülnék. Jó lesz...

Csakhogy van egy amolyan mostoha szakasz, ahol nem gyakran mászkálunk, tehát a fákról landoló elszáradt gallyak háborítatlanul hevernek a kerítés mellett. Valamikori tisztítás ágai is útban vannak (amikor még nem az udvarban állt a mikrohullámú internet tornya, odakint az öreg erdőben egy nagyon magas fára volt fölszerelve a "kütyü". Azt a kis akácost tehát, amelyen keresztülhúzták a vezetéket, rendben kellett tartani, hogy a szerelők - ha kell - mindenhez hozzáférjenek. A rendbentartásból származó nagy ágakat, fatörzseket és a gallyakat a kerítés mentén kupacoltuk). Most tehát föl kellett szabadítani, kitakarítani, és balesetmentessé tenni ezt a rövid szakaszt is.

Nem csak a kupacokat kellett kicsivel arréb költöztetnem, de a fejmagasságba lelógó ágakat megkurtítani, és a fatörzsek oldalán lévő, valamint a földből kiálló, lábszárat veszélyeztető hajtásokat is levágni. A nap melegen sütötte a hátamat, finom avarszag szállt a levegőben, és a tyúkok kíváncsian káráltak a kerítés másik oldalán.

Miközben odakint dolgoztam, a konyhában puhára főtt a lencse kevés sóval és őrölt köménnyel ízesített vízben, egy fej vöröshagymával.

A munka végeztével vettem észre, hogy a kerítés mellett egész hóvirágtelep jelent meg. Mondom, hogy itt a tavasz!

Hajszálvékony szeletekre vágtam egy fej lilahagymát, apróra daraboltam 2 főtt tojást, összekevertem a lencsével (na jó, csak a felével), meglocsoltam néhány csepp balzsamecettel, és mielőtt le tudtam fotózni, már el is fogyott. No nem baj, majd kiderül, mit kezdtem a megmaradt főtt lencsével...