és kána és kardvirág és angyaltrombita... szóval nekifogtam.
Egyszerűen nem lehet tovább várni velük. A kardvirághagyma hajtása szétfeszíti a hagymaborító leveleket, a kána víz után kiabál, a dáliáknak 10 cm-es hajtásai lengedeznek, és nekem is sikerült elcsípnem egy fél napot a kertre.
A legnagyobb dáliagumó megfelelő környezetbe: néhány apró rózsatő karéjába kerül, és itt van egy szép fűcsomó is. Mondhatnám, hogy méregdrága díszfű, de nem mondom - egy jólsikerült egyszerű fűcsomót ültettem el ide, és lám, milyen szép dísz lett belőle.
Nem szedtem szét a dáliatövet: nem az a lényeg hogy sok legyen, hanem hogy nagy, gazdagvirágzású tő nyíljon. Belehelyezem tehát a kis gödörbe, körbeszórom földdel, odaszúrom a karócskát is, és beiszapolom. Minden hosszúszárú jószágot így ültetek el, ezekkel a kis karócskákkal, mert nem szeretem, ha a virág még a föld alatt van, csak a mafla nagy karók meredeznek mindenhol. Majd ha tényleg kötözni kell, akkor a kis karót kihúzom, hosszút dugok a helyébe, így nem sértem meg a gyökeret, és mégis nekem lett igazam.
Teljesen feltöltöm földdel, kis tányérkát alakítok ki és teleöntöm vízzel.
Gondolok egy nagyot: ide is teszek "spéci" virágtámogató rácsot. Néhány évvel ezelőtt vettem két nagy tábla vasrácsot, flex-szel csíkokra vágtam, karikát hajlítottam belőlük, és így kaptam ilyen kis támaszokat. Kardvirágcsoportot szoktam támogatni vele (vagyis a gödörbe 10-12 hagymát ültetek, így egy nagy, sokszínű telep jön létre). Nem dől ide-oda, mert ez a rács tartja az egészet. Most kap ez a dáliatő is egy támaszt, mert nagy lesz. Mégsem kell karózni.
Utolsó kommentek