pihen a természet.
József Attila verse jut eszembe erről a hangulatról: "alszik a széken a kabát...", pedig nem éjszakára levetett ruhadarabról van szó, hanem téli álmot alvó kertről. Ennek is sajátos hangulata van: jó sétálni egyet a szunnyadó növények között. Ni csak, a fokhagymagerezdekből kihajtott szárak dideregnek! A növekvő hagymákat viszont jótékonyan takarja a hópaplan. Itt a dédelgetett aranymálna, amott a magnélküli szőlőtő - mindkettőt ősszel ültettem, most küzdenek meg az első igazi telükkel. Legyetek erősek és teremjetek már a következő évben...
Alszik a kis tavacska is, jégpáncél alatt. A máshol sok kárt okozó talajvíz nálunk szerencsére ilyen alacsony - elszívják az erdő fái. Igaz viszont, hogy a tónak szánt meder soha nem fog igazán megtelni, de nem baj. Baj az lenne, ha az udvaron, a kertben állna a víz... Alszik a kert hófoltok alatt, üdén, békésen.
Utolsó kommentek