igen, néha van ilyen is...
Tegnap este a komposztlakónak odakészítettem egy kis cseréptálban vizet, egy másikban pedig macska száraztápot. Most már biztos vagyok benne, hogy sünmama vert tanyát a nagy komposztdomb tetején/oldalában. A kis maréknyi száraztápból maradt néhány szem - márpedig, ha valamelyik macskám találta volna meg, akkor üres lenne a tányérka. Sőt, ha néhány szemet találnék is, azt biztosan a tálka körül: a macskáim úgy esznek, mint a malacok, vagyis terítve van a tálak körül a konyhakő. Hogy' tudják az aprószemű száraztápot kiszórni, rejtély nekem.
Ahogy sétáltam visszafelé a kertben, rácsodálkoztam a hatalmas mákvirágokra. Nem én ültettem (illetve nem most, hanem két évvel ezelőtt), ezek csak elszórt magokból nőtt palánták voltak, amit gazoláskor meghagytam néhány helyen - többet kellett volna...
Hatalmas, kövérlevelű spenótsor kínálja magát. Szegényt kicsit elhanyagoltam az új szerzemény, a mángold miatt. Le is szedem még ma, nehogy megharagudjon.
A mellette lévő ágyásban szépen feltöltve figyelnek a krumplibokrok:
Ez a kis kána a lehető legmostohább helyen is (a vízakna mellett, ahol a talaj szinte csak építési törmelék - nem tudtam megakadályozni) szárba szökken:
Ez a névtelen talajtakaró reggel így néz ki:
Bezzeg délben! Csak úgy ragyognak a virágai!
Ez a kis terület (még csak ágyásnak sem nevezhetném) minden tavasszal fejtörést okoz nekem. A rózsaszín ligetszépe, mint növény, olyan jelentéktelen, annyira rendezetlen képet mutat, hogy mindig késztetést érzek kiszedni, és valami kezelhetőbbel beültetni a helyét. Végül, lám, évről évre megkegyelmezek neki, és ilyenkor, mikor nyílni kezd ez a sok bájos virág, megnyugszom. Pedig kis agresszív fajta: terjed a föld alatt is, és magról is szaporodik - így aztán a környező növények mellől/alól (szőlő, eper, klemátisz, stb.) kíméletlenül kigyomlálom.
Már dolgozik az egyik szivattyú, működnek a szórók - ma is kánikula lesz...
Utolsó kommentek