Pihepuhát, színeset... :)
Diagonálminta, mackókötés... Különben meg ezt a kék fonalat vettük Nikivel rugdalózónak, amikor még úgy volt, hogy kisfiú a pocaklakó. Aztán mégis Mira lett, a kék fonal Gergőre maradt.
Mennyivel könnyebb horgolni, mint kötni! Azt hittem, már beleveszek az öt tűbe Gergő sapijánál. Rékáét öröm volt készíteni: csupa egyráhajtásos pálca, csak az változik, hogy elölről hurkolom, vagy hátulról.
Íme, a kész darabok. Réka is, Gergő is nagyon örült. Réka le se akarta venni - ez az igazi elismerés...
Én pedig megint megleptem magamat egy mikulásvirággal. Pedig megfogadtam, hogy nem és nem, és nem. Se mikulásvirág, se karácsonyi kaktusz - úgyis tönkre locsolom őket. Ennek a különleges törpikének mégsem tudtam ellent állni. Érthető, ugye?
Tegnap volt a nagymamám nevenapja. Még mindig nagyon hiányzik...
Utolsó kommentek