aki még sohasem pánikolt...
Lehet, hogy néhány hét múlva már vigyorogni fogok az egészen, de az is lehet, hogy a Vigyorgóban fogok vigyorogni addigra. Hirtelen annyira értelmetlenné vált ez a nagy ügyködésem, reménykedésem, ahogy szépítgetek mindent, vakolok, festek, javítgatok, rendezek, gazolok, öntözök, fúrok-faragok-kalapálok és várom a vevőt. Jó ég, mit tegyek, hogy újra szeressem csinálni? Egyre fáradtabban dolgozom, egyre zsémbesebb vagyok, dúlok-fúlok magamban, hogy "a lovak közé dobom a gyeplőt, történjenek a dolgok nélkülem úgy-ahogy, mit bánom én!" Csak 36 óráig nem locsoltam, és az udvari növények fele kiszáradt. Na és?
A dáliák bírják még,
ez a kis ismeretlen is jól idetette magát,
újabb sásliliom nyílt,
a buborékvirág egyenesen röhejes,
ez kis kaktusz pedig... százszor aranyosabb nálam, mert kedves és nem tüskeböki.
Remélem, elmúlik...
Utolsó kommentek