...és én is.
Két napot voltak itt - idén először. Tudom, egy gyereknek (pláne kettőnek!) egy ekkora udvar maga a szabadság. Az apjuk fát hordott a talicskával: Réka és Gergő alig várták, hogy megkaparinthassák a játékszert. Akkor már túl voltunk mindenféle labdajátékon, homokozáson és sarazáson, vizezésen és kutyázáson... A talicskázás hab lett a tortán.
Mitagadás: rövid volt ez a két nap - ma ebéd után elindultak haza. Holnap iskola...
Nem nagyon tudom kimutatni az érzelmeimet... vagyis az örömömet talán igen. De most úgy szorított a szívem... vajon mit hoz ez az év? Réka is erre gondolt, és elsírta magát... és... igen: én is.
Utolsó kommentek