Mekkora ötlet! Távhorgolás, az együtt-dolgozás élményével.
Az ország különböző helyein lakunk, és bár ugyanaz a hobbink (szenvedélyünk), nem tudunk összeülni, mint régen az asszonyok tollat fosztani vagy kukoricát morzsolni, vagy, hogy a kézimunkázásnál maradjak: a csipkeverő nők is összegyűltek valakinél (ha nem az ajtó előtt a járdán...). Kata kitalálta, hogy mégis horgolhatunk együtt, ha ő naponta leír egy adag horgolni valót, mi pedig elkészítjük (már meséltem róla). Mondhatom, hogy ismerjük egymást, hiszen valamennyien a Szeretek horgolni blog olvasói és követői vagyunk, akik hozzászólásainkkal inspiráljuk egymást, és tanácsokat adunk-kapunk. Én már blokkolni is megtanultam! Azt sem tudtam, eszik vagy isszák, bár némi összefüggést véltem fölfedezni a munka ujjongó befejezése és a késztermék fölötti mámoros öröm közti idő és a blokkolás között. Ez a "közti idő" amúgy azzal telik, hogy az emberlánya eldolgozza a kezdő és a befejező szálakat, azután langyos vízbe mártja a munkadarabot, kinyomkodja nagy óvatosan, majd egy megfelelő alapra (esetemben egy kemény díszpárnára) fekteti, kihúzogatja-simítgatja, majd gombostűvel szépen körbetűzögeti úgy, hogy közben formára igazítja, aztán hagyni kell megszáradni. Így jártam el eddig, de Katától most már tudom: ez a blokkolás. Hurrá.
Lássuk tehát, hogy az első napon meddig kellett eljutni a munkában:
A második nap a rácsos mintáé volt, a harmadik napon pedig kész lett a terítő. Blokkolás után:
Mindenki elküldte Katának a fotót a terítőjéről, és kivétel nélkül valamennyien kértük, hogy indítson újabb együtthorgolást. Így nem csak mértéket tudunk tartani, de hangulatosabb is a munka.
Utolsó kommentek