avagy nehéz a kézimunkázók élete.

avagy nehéz a kézimunkázók élete.

Egy hete próbálgatok meghorgolni különféle mintákat - valakinek ajándékba szánok valamilyen kis terítőt. Sajnos a neten nagyon sok hibás minta forog: látom a fotón, hogy ott még van egy pálca vagy egy leöltés mondjuk 3 láncszemmel, a leírás viszont nem említi... Csodálkozom akkor, hogy ha a kész munka fotója nélkül állok neki valamit meghorgolni, akkor egyszer csak elkezd deformálódni, és nemsokára eljutok odáig, hogy le kell bontani? Viszont találtam megláttam az étkezőben egy pici terítőt egy üvegváza alatt - alig látszott ki a széle.
Úgy döntöttem, hogy van annyi esélyem kis gyakorlatommal lehorgolni, mint rájönni, hogy némely leírt munkamenetet hol kell/ene kijavítani.

Azt már tudom, hogy a kezdő láncszemek száma éppen a fele legyen annak ahány pálcával körbehorgoljuk... A "leveleket" adó egyráhajtásos pálcákat és a köztük lévő láncszemeket nagyítóval megszámoltam. Persze így is előfordult, hogy egy-egy sort vissza kellett bontani, mert naná, hogy ha egyetlen helyen hárompálcás csoportot lestem, nemsokára kiderült, hogy abban a sorban mindegyik pálcacsoport négypálcás, csak az az egyetlen a hármas, amit nagyítóval megnéztem. Soha semmi nem lehet tökéletes. Miközben bíbelődtem a horgolással, számítgattam: ebből a pici (16 x 16 cm-es) terítőből kellene 6 darabot készítsek, máris van egy szett (mondjuk egy poháralátét-garnitúra) - szép ajándék. Ám mivel vastagabb horgolócérnát használtam, a terítő jóval nagyobb lett az eredetinél: 24 x 24 cm. Ez poháralátétnek nagy, viszont szóló terítőnek pici. Nem tudom, hogy B-nek, akinek szánom, van-e négyszögletes asztala - mert akkor össze lehetne 4 darabot horgolni. Téglalap alakú terítőt 6 db-ból lehetne készíteni, ahhoz viszont még pontosabban kellene tudnom, hogy hova kerülhet. Patthelyzet. Azt hiszem, ezt megtartom magamnak, és keresgélek tovább...

Ülök az íróasztalom előtt, hallgatom a Klubrádiót, a lábam egy melegítőpapucsba dugva, és horgolok. A megközelítésem körülményes, mert ilyen védművön kellene átküzdenie magát a látogatónak. A lábam mellett ugyanis a következő kompozíció szuszog:

A főnököm az ajtóból hajítja be a pendrive-ot, vagy a dossziét, rajta-benne az utasításokkal. Még örülhet, ha Maja kisasszony nem morogja meg, hogy át merte lépni a küszöböt...