...csak sokkal finomabb!

...csak sokkal finomabb!

Kell hozzá: aszaltgyümölcs, csokoládé, csomagolóanyag, edények, fogvájó, alma...
Négyféle gyümölccsel készítettem: aszaltszilva, aszalt eper, koktélnarancs, koktélcseresznye. Ami kemény, azt be kell áztatni, hogy ehetőre puhuljon, aztán alaposan leszárogatni, hogy tapadjon a csokoládé. Először kommersz bevonó csokoládéval próbálkoztam, mégpedig mikróban melegítve, ahogyan hallottam-olvastam. És ha még valaki azt mondja nekem, hogy csokoládét folyékonyra lehet melegíteni a mikróban, azt orrbavágom. Két tábla bevonóval befüstöltem a konyhát, az edénnyel kirontottam az udvarra (a benne lévő füstölgő széndarabot majd később vakartam ki), a konyhát kiszellőztettem, aztán előkotortam a dugi-csokikat és hagyományos módon, úgynevezett vízfürdőben szép folyósra melegítettem őket.

Visszatérve a szénné égett bevonóra: az első táblát rápillantás nélkül 50 másodpercig melegítettem a mikróban, tudva, hogy ennyi idő alatt egy tányér főzelék megmelegszik, hát a kőkemény csokidaraboknak sem kellhet kevesebb... Füstfelleg, kirohanás, stb. Azt gondoltam, hogy ez az 50 perc sok volt neki, a következő táblát is összedaraboltam, és most már tízmásodpercenként rányitottam. Így aztán láthattam, hogy amint melegedni kezd a közepe, már füstöl is.
Elővettem tehát a 87%-os és a 90%-os csokoládékat az íróasztalfiókból, beletördeltem egy apró, egyfülű fazékba, azt pedig beleállítottam egy kislábosba, vizet öntöttem alá, és elkezdtem forralni. Szépen folyóssá lett - nem bántam volna, ha csöppet hígabb, de nem mertem variálni vele, mert több aranytartalék nem volt itthon.
Innentől kezdve a fotókon egyre maszatosabb minden...

A gyümölcsdarabokat fogvájóra szúrtam, belemerítettem a csokoládéba, kicsit tartottam fölötte, hogy a nagyja csokoládé visszacsurogjon, aztán félbevágott almákba szurkáltam a fogvájót. Az első adagot azonnal kitettem az ablakpárkányra - nem kell, mert még csöppenne a csoki, de már dermed, ezért hosszú nyúlványokat tördelhettem le róla. Meg kell várni, míg már nem akar formálódni, akkor hűthető (a recept újabb tévedése: nem szükséges hűtőszekrénybe tenni, elég az ilyentájt hűvös kinti levegő. Sőt, ha több időm lett volna: konyhahőmérsékleten is megszikkad...).

A megkeményedett bonbonokból kihúztam a fogvájókat - itt látható a három fő munkafázis: dermesztés, csomagolásra kész, csomagolt. Tehát, amíg dermedt, elkezdtem csomagolóanyagot aprítani... a végén megettem a fél almákat - csokipöttyösen.

Sütőpapírból vágtam le 8-9 centis csíkokat, majd az egymásra fektetett csíkokat négybe daraboltam, Összefogtam a csomagot, és kétoldalt kirojtoztam a széleket. Aztán alufóliából vágtam le 7-8 centis csíkokat, és 1-1 csíkot három részre szabtam.

Itt látható a jó méret: a fólia keskenyebb legyen, hogy a papír rojtozása kilógjon belőle, de kicsit hosszabb, hogy csomagolásnál teljesen eltakarja a papírt.

Szépen föl kell tekerni a csomagolást a bonbonra:

Közben igazítani a két végét. A végén így kell kinézzen:

Íme, egy kis kosár "szaloncukor", ami garantáltan sokkal egészségesebb és sokkal-sokkal finomabb a boltinál... Keresni fogok "igazi" tejcsokit, vagyis ilyen egészséges, magas kakaótartalmút, de még nem hallottam róla (viszont Réka jobban örülne olyannak). És legközelebb kiszámolom, hogy árban hogy viszonyulnak egymáshoz az általam gyártott, és a bóóóóti... Nem mintha befolyásolna, ha az enyém drágább - de nem hiszem. Év közben használtam valamihez arany színú alufóliát - tehát van - máskor aranycsomagolás is lesz. Ha belegondolok: variációs lehetőségek széles spalettája... vagy valami ilyesmi, keveredjen ki más ebből a mondatból.