Csörög-morog a Mátrába', mert Vidróczkit nem találja...

Csörög-morog a Mátrába', mert Vidróczkit nem találja...

Egész idő alatt ez a dal járt a fejemben. "A hely szelleme", mondhatnám reflexből, pedig inkább arról lehetett szó, hogy kinyílt a szívem, megpihent a lelkem, és önkéntelenül tolult a hangulat a gyerekkorból, amikor még látjuk, érezzük, halljuk a régmúlt történéseit. A Mátrában lenni ősszel: csoda. Biztosan az tavasszal is, télen is, nyáron is, de az őszi színekkel nem versenyezhet a kikelet, a havas táj, vagy a szikrázó nyár.
Egy séta volt az egész. Mégis, mennyi szépséget láthattam! Három kilométer gyaloglás az Ilona-vízeséshez - útközben rám köszönt ez a fa, a többitől elhúzódva, de nem magányosan. Csak a pompáját hozta közelebb a kirándulókhoz:

A Sástó fényei és tükröződései... Éppen engedik le a vizét, a medertisztításhoz.

Pálosvörösmart.
A község fölötti ösvényen tisztán lehet hallani a sűrűben röfögő vaddisznókat.

Csipkebogyótól piroslik a domboldal...

Kökénybokrok:

Ha Mátra, akkor Kékestető - az ország legmagasabb pontja (1014 m).

A kilátóból nézve ilyen a környék:

Egy kis statisztika: a Kékesen a napsütéses órák száma meghaladja az évi 2000-et (különösen jellemző a ragyogó napsütés szeptember-októberben (!) és januártól-március végéig). Nyáron a hőmérséklet általában nem haladja meg a 26 °C-ot, míg télen nem süllyed −15 °C alá. Allergiások, figyelem: a levegő por- és pollenszegény, a háziporatka ezen a magasságon már nem él meg. A levegőnek íze van, a szellőnek illata, az erdő gyaloglásra csábít, a kis patakok tiszta vizéből inni lehet. Két nap a Mátrában, és az ember újra hinni tud a Természetben - hogy nem, mégsem lehet tönkretenni.