avagy krumplinagykereskedő leszek!

avagy krumplinagykereskedő leszek!

Ez a kertrész - mert a krumpliszárak már elszáradtak, hát valóban nem látszik igazán, de - a krumpliról szól. Már 10 krumplitő virított egy másik részen, amikor jött Mari barátnőm, és hozott egy kosárban erősen csírás krumplikat, hogy ültessem el. Ez a terület akkor tele volt büdöskével, hát bizony gyorsan ki kellett szedni, komposztot rostálni, beforgatni, és elültetni a csírázó krumplikat - kb. 40 szemet. Nőtt - nem mondom, hogy bokrosodott, de nőtt - öntöztem, töltögettem. Elhatároztam, hogy amikor fölszedem, kap majd Marika egy kosár (vagy talán egy kisebb zsák?) friss, ropogós újkrumplit tőlem, köszönetképpen.

Nos...
Elszáradt a szára, ideje fölszedni a termést. Sikítoztam mint a titkárnő, aki megtalál a klaviatúrán egy-egy betűt, amikor egy diónyi krumpliszem bukkant elő. A többi galambtojásnyi vagy mogyorónagyságú. És egy tő alatt 3-4 szem volt, olyan, amilyen. No nem baj. Marika ugyan nem kap se kosárnyit, se maréknyit, az apraját megfőztem és odatettem a tyúkjaim elé - azt a viadalt, ami akkor kezdődött: imádják a főtt krumplit... pláne, ha friss termés. :))

A nagyobbacskákat megfőzöm, leszedem a héját, és úgy, egyben, piros-ropogósra sütöm (lásd. parázskrumpli). Nem csak nagyon finom lesz, de gyönyörű is.