akár egy mese címe is lehetne...
akár egy mese címe is lehetne...
De nem mese. Hónaposretek-vadászatra indultam, és csodát leltem a kertben. Igaz, volt, amelyik megrepedt (sok vizet kapott? van olyan a poszahomokon, hogy sok víz?), és az egyikben találtam kukacjáratot... de mekkorák! Szaladtam a fészekhez tojásért, hoztam elő az apparátot, és lőttem egy életlen képet, íme:
Nem, nem a fürjfészekhez szaladtam tojásért, hanem az igazi tanyasi tyúkjaim tojóhelyére, a tyúkólba. Igen. És kérem, a retkek nem fásak, nem pudvásak, nem csípősek, hanem hófehérek, pattannak, hersennek, csodafinomak. Még nem volt ilyen szerencsém velük...
Nekiálltam az orgonafák alatt-mellett-előtt-körül kitisztítani a talajt. Oda is behúzódik a tarack, így aztán időnként ásóvillával át kell forgatni, ami, ugye, nem kedvez a virágoknak. Ezért maradt egy kicsit elhanyagolva ez a terület. No de most nagyon is rendben van. Balra fönt a Jerzy nevű klemátisz rejtőzködik a paravánja mögött. Csillagfürt, kankalinok, lángvirágok, kerti violák, íriszek karéja körülötte, a kerítés mellett még a nárcisz szárai zöldellnek.
Itt az évelő tátikán van a hangsúly. Nem csak hogy átteleltethető (a töve a lakásban), hanem - letakarva ugyan, de - kint lehet hagyni télire, tavasszal pedig kihajt... Nagyon örülök neki.
A virágok mellé ide került két bébitök palánta is. Az előtérben napvirág (záporvirág) palánták.
No, és a kakukk. Ismerik azt a hiedelmet, hogy a kakukk megmondja, mire számíthatunk? Ha megszólal a közelben, gyorsan oda kell kiáltani neki: "Kakukkmadár, hány évet élek még?" És ő szorgalmasan kikakukkolja a várható számot. Ahogy elmélyülten dolgozom a kertben, egyszer csak a hátam mögött kakukkszó harsan. Oda is szóltam neki, hogy ne lazsáljon bele a dolgos délutánba, mondja, hogy hány évem van még hátra? ...Ötvenig számoltam... aztán úgy döntöttem, hogy ennél pontosabban nem is akarom tudni, és becsuktam a fülemet a továbbiak elől.
Jó esélyeim vannak, ősszel diófát ültetek.
Utolsó kommentek