avagy megsokszorozódott szeretet...

avagy megsokszorozódott szeretet...

Február elején érkezett Fannytól (http://mosolyka.blog.hu/) az én varázsbabom, a többszáz közül a tizenkilencedik (kellően büszke is vagyok az alacsony sorszámra, naná). Íme, az ünnepélyes ültetés utáni fotó:

Tíz nap múlva életjelet adott magáról:

Ez a fotó illusztrálásképpen készült: íme a babszem, amiből fölfelé a növény, lefelé pedig a gyökér nő. A 19-es számú babszem itt már csak jelzésértékű - nemsokára elsorvad és leesik...

Ám az utódja már szép kis leveles növényke lett:

Itt jól lehet látni, amint a "szívéből" megindul az új élet: a leendő virágos hajtások:

A kész növény:

És itt vannak a babhüvelyek! A csodabab továbbvitte a szeretetet - és megsokszorozta!

"Előhívás" után vettem észre, hogy a csodababomat a fotózásnál fény ölelte körül. Ez a véletlen mindent elmond... Gondoljatok csak bele, mit üzen nekünk a csodabab:
- Fanni töprengett azon, mivel tudna sokunknak örömet szerezni.
- Elküldte a babszemeket nekünk.
- Nálunk elindult egy törődés-odafigyelés-babusgatás-folyamat, és miközben örültünk a napról napra fejlődő kis növénykének, tudtuk, hogy részesei vagyunk a misztériumnak, ami sok-sok embert egy közösségbe vonz.
- Gyakran gondolunk Fannira-Mosolykára (ő is ránk), és gondolunk egymásra - ha ismeretlenül is. 
Ezek a kis babszemek olyan szeretet-energiát indítottak útnak, amivel át tudunk lendülni a mindennapok kis sunyi buktatóin. Csak fölteszem a kérdést: valóban olyan nagy probléma ez? A csodababra nézek/gondolok, és a válaszom: nem. A problémák nem itt kezdődnek, nem a testi korlátokkal, nem az emberi gyarlósággal... Baj akkor van, ha nincs bennünk szeretet önmagunk és mások iránt.

Nekem ezt példázza ez a fényölelésben ragyogó növényke. Hatalmas ötlet volt Fannykám, méltó a Te gyönyörű lelkedhez. Köszönöm.