Az anyukája annak idején (a múlt század első feléről beszélünk) összegyűjtötte az akkor divatos női hetilapokat - Magyar Úriasszonyok Lapja az egyik, és a már ismerősebben hangzó Magyar Nők Lapja a másik. Mari könyvkötőnek tanult, a diplomamunkája volt ezeket a lapokat szépen bekötni. Meg is örökölte a kincseket: szerintem ma már aranyáron értékesíthető... No, de nem azért van, hogy pénzt csináljunk belőle, hanem, hogy nosztalgiázzunk. Milyen is volt az akkori világ, kik írtak és miről, kiről, mely hírességek fotói jelentek meg akkoriban az újságokban?
Nemrégen olvastam a Horthy-család történetét (külön Vitéz Nagybányai Horthy Miklós életrajzát, külön Horthy István élettörténetét), most pedig láthatom a fotóikat. A kormányzó mellett a felesége, a fia, meg annak menyasszonya...
A bulvár rovat tárgyalja hírességek (például Rippl Rónai József festő) szerelmeit: mikor, hol, hogyan, kivel... ismerkedtek meg.
Néhányan a szerzők közül: K. Lányi Piroska fordításai, Gyomai György írásai, Nagy Méda... Az egyik lapon egy kis cikk hívja fel a figyelmünket arra, hogy érdemes angóranyulat tenyészteni, hiszen, ha valaki jól csinálja, jövedelmező. "A Jézus Szíve Népleányai Társasága vezetése alatt álló iskola egyebeken kívül alaposan megtanítja növendékeit az angóranyúl tenyésztéssel járó munkálatokra is. Tájékoztatót szívesen küld válaszbélyeg ellenében az iskola vezetősége: Pécel, Szilágyi-tér 7." Korrekt. Ízes. Hangulatos. Egy másik oldalon egy díszpárna fotója (sajnos "csak" fekete-fehérben). Alatta az írás: "Hímzett díványpárna beszerezhető a MUL Kézimunkaboltjában, Teréz-körút 6." Vajon most mi van a valamikori bolt helyén?
No és hát szívem csücskei: a novellák. Kertész Mihály: Isten közbeszól.
"Hét tél, hét nyár mutatja meg, hogy egymáshoz illőek-e a párok?... ...Így tartják ezt a régiek s nekünk, maiaknak, semmi okunk sem lehet, hogy kételkedjünk az öregek bölcsességében..." - indít az író. Aztán elmeséli, hogy Fukar Keserű Bálint ("sudár termetű, izmos, vállas, napbarnított kemény arcvonású ember") el akar válni hites feleségétől, Emertől. Mert hogy az "új viganóra, topánkára, gyöngyös főkötőre áhítozik, pedig csak szüretkor múlt öt esztendeje, hogy összekerültek.". De a legnagyobb bűne, hogy vonakodik a kolompért megkapálni, pedig "ország-világ tuggya, hogy a kapálás az asszony kötelessége..." Be is utazott a városba, hogy a bíró elválassza őket. A hivatalban persze megkérdezték, hogy a feleség miért nincs jelen? A fiatalember sorolni kezdte a magától értetődő dolgokat: a tanyát nem lehet magára hagyni, moslékolni kell a hízókat, megfejni a teheneket, a Bimbó tehén ellős, a jószágoknak szénát kell vetni, aztán estére neki, aki ugye egész nap csak a tarisznyából él, egy kis meleg lebbencslevest kell főzni, "azt pedig csak Emer tuggya jóízűen elkészíteni". A bíró elmosolyodott és megkérdezte, hogy van-e "kis család"? Aztán egy elharapott szóval ügyesen betette a bogarat Fukar Keserű Bálint fülébe, hogy Emernek talán nyomós oka van arra, hogy kímélje a derekát, majd elbocsátotta a felperest.
A fiatalember estére érkezett haza - hóna alatt csomaggal. Benne fejkendő, topánka, viganóra való (anyag). Legalul pedig aprócska babaholmi.
"- Hát most mán tudod, Bálint... - szipogja az asszony.
- Ölég szégyön, hogy a törvénybírótól köll megtudnom! - dohogja az ember", aztán, mikor a lebbencslevest bekanalazta, még hozzátette, hogy reggel napszámos után néz, aki "mögkapájja a kolompért..."
Gyomay György: Flórián udvarol című novelláját holnap "adom közre". Jóízűket nevettem rajta...
Utolsó kommentek