mert közeledik a tél, hallom a dübörgését...
A tyúkól ajtaja szellős. Nyári ajtó, na. Ki kell találni valamit, hogy ne süvítsen be a hideg. Ha már jön...
Az emberlánya előcincál egy nagy nejlondarabot. Odakészíti a szerszámokat is...
Vár egy kicsit, hátha a szárnyasok nekiállnak, vagy a szerszámok önállósodnak... de nem.
Hát akkor: hajrá! Fönt kezdtem: a nejlont a fa ajtókerethez szögeztem - ráncolva, hogy mozgása/szélessége legyen, mint egy jó zuhanyfüggönynek.
Csak ekkor vágtam méretre. Mert így már látszott, hogy "mennyit vesz fel"...
Az ajtózsanérok oldalán majdnem végig rögzítettem a nejlont, a "nyitási oldalon" csak kb. 20 cm-re. Odaigazítottam a kerethez úgy, hogy közben nem feszes, tehát a becsukódó ajtót szépen odaengedi az ajtókerethez. Egyben az ajtó rögzíti is a nejlont a kerethez. Ki van ez találva.
Ez a "nappali módi", hogy a tyúkok ki-be tudjanak közlekedni... például a fészekre menni, ugye.
A maradék anyagból az ablakra is borítottam takarót.
No, ha már a tojófészekről esett szó: ilyen a "szórása" a tojások méretének. A szélsőségek valóban azok: a középső méret egy szép, átlagos tyúktojás. A kicsi, mint egy jércetojás, a nagy pedig majdnem libatojásnak megfelelő (szegény fekete kopasznyakú... mert hogy az övé).
Már-már ideírtam, hogy bizony, naponta 5 tojás van, aztán eszembe jutott, hogy ma már 7 (hét) volt. Még a végén tojásnagykereskedő leszek. Merthogy jön a tavasz, nemsokára mind a 12 tojni fog.
Utolsó kommentek