avagy a háremben is vannak kiválasztottak.
Talán még egy hónapja sincs, hogy a 7 tavalyi tyúkhoz hazahoztam 5 jércét, így most már 12 felesége van Kukorinak. Úgy látszik, Gizinek ez már valódi konkurenciát jelent - legalábbis ő így érzi, az biztos. Kitalálta hát, hogy túljár a fiatal pipik eszén: valahogyan kisajátítja magának Kukorit. Kora reggel tüntetően bevonult a kis udvarba (a kiscsirkék volt udvarába), és búbánatosan púposkodott ott egész nap. Jól számított, mert az Úrnak föltűnt a viselkedése. Két-három napig csak sűrűn tekintgetett a kuporgó szépség felé, aztán otthagyta a többieket, és Gizi vigasztalására indult. Tanácstalanul téblábolt körülötte, tipikus férfimódra, közben azért vágyakozva leste a többieket, de kitartott az egy mellett, akinek - láthatóan - szüksége volt a gyöngédségre.
"Ej, a mindenit a tehetséges színésznőnek!" - gondoltam magamban, de aztán megfordult a fejemben: hátha tényleg valami baja van? Bár, amikor Kukori nem látta, teljesen normálisan kapirgált, sőt, kapart egy friss gödröt magának, ahol kéjesen fürdött a homokban. Próbára kéne tenni! Hoztam egy fej salátát, és a nagy udvarban elkezdtem letépkedni és szétdobálni a leveleket. Gizi megszokta, hogy neki is dobtam be előző napokon egy-egy levelet. Most nem kapott. Úgy tettem, mint aki észre sem veszi... Nini, egyszer csak mit látok a szemem sarkából? Gizi jelent meg a látóteremben, és rávetette magát a salátára. El tudom képzelni, mit tipródott a döntés előtt: de győzött az ínyencsége - az okossága háttérbe szorult.
Kukori egy perc alatt rájött, hogy ő bizony itt most majdnem lóvá lett téve. Kipenderült a kis udvarból a tyúkjai közé, rá se nézett Bajor Gizire.
A rafinált tyúk már nem ment vissza duzzogni a kis udvarba: átlátta, hogy ezt a szerepet el kell engedni... Nem féltem őt: valamit úgyis ki fog találni, hogy felhívja magára Kukori figyelmét.
Utolsó kommentek