avagy "ne gyilkold őket, adj enniük"... (2011. okt. 3., hétfő-i bejegyzés)
avagy "ne gyilkold őket, adj enniük"... (2011. okt. 3., hétfő-i bejegyzés)
Ezt a tanácsot egy kertész írta a blogjában, amit rendszeresen olvasok. Legszívesebben megmutatnám neki, milyen jó tanítvány vagyok (remélem, érződik az irónia). Mert hogy én aztán adtam nekik enni-inni: két fiatal jonagold almafám termésének nagy részét ők fogyasztották el.
Napközben közel se lehetett menni a fához, mert éppen valamelyik darázsraj lakmározott az almák belsejében, és részegen támadtak minden közeledőre. Rengeteg ekkora - és még nagyobb - fészket építettek.
Lassan eltűnnek, már csak néhány kókadt példányt lehet látni itt-ott. A darázsfészkeket leverem - már amelyiket megtalálom... És? Tavasszal előjönnek a darazsak: órák alatt képesek új fészket építeni, mi az nekik. Akkor már nem lehet a közelükbe menni, egész nyáron dőzsölnek megint, és riogatnak bennünket. Csoda, hogy megúsztuk a nyarat darázscsípés nélkül.
Mi a megoldás?
Utolsó kommentek