Üvegfalú a tojófészek, látni a csigatojásokat.

Ritkán adódik ilyen szerencse.

Az óriáscsigák párzása után az egyik beássa magát a földbe, és lerakja a tojásait. 60-80 darabot, még soha nem számoltam meg. Egy hét, tíz nap, két hét - most megfigyelem, és pontosan tudni fogom -, kibújnak a tojásokból az iciripiciri csigák. Akkorák, mint egy színes gombostű feje, és szép áttetszőek. Néhány nap múlva már határozottan közlekednek, és odasereglenek az uborkaszeletekhez/re. Vagyis ellepik. Aztán bebújnak a morzsalékos virágföldbe. Ilyenkor szegény két szüle nem mer jönni-menni, csak az üvegdoboz falán...

Ezért aztán szépen kiemeltem őket, és egy kis babusgatás-tisztogatás után átkerültek egy másik dobozba. Na, most ezt látjuk a fotón. Az új helyen a másik vonult el a talajba, de nem vette észre, hogy egészen közel az üvegfalhoz rakta le a tojásokat. Most aztán megfigyelhetem őket! (Kár, hogy nem éppen a tojásrakás előtt tisztítottam a terráriumot, nagyon össze van maszatolva az oldala… de most úgysem a talajfelszín a lényeg…) Hiába tornyosul "az öreg" fölöttük, én bizony oldalról kitűnően fotózhatom a kicsiket.