akik már az összkomfortos tyúkólat kapták készen.
Szegény eltávozott pomponos kiskakas utódaként egy szépígéretű parasztkakas érkezett. Most még nincs elég önbizalma ahhoz - fiatal nagyon -, hogy peckesen járkáljon a tyúkjai között, de az idő neki dolgozik. Az én tapasztalt szemem már meglátja benne a jövendő Kukorit: impozáns kakas lesz.
Következő szerzeményem két jércike. Kendermagosnak indultak, de a kendermag lepergett, csak a sötét szín maradt. Ráadásul az egyik kopasznyakú... Annyira szelídek, hogy szaladnak elém, amikor benyitok a kiskapun. Ott sertepertélnek a lábam körül, mesélgetnek valami fontos dolgot. Lehajolok, megsimogatom őket, boldogan tűrik. Nagyon örülök nekik.
Minket se került el a zivatar, a jégeső. A zöldszilva nagyságú jégdarabok úgy szétverték az előtetőt, hogy a járdáról söpörtem össze...
Nos, hová vezetett az első utam, amint ki lehetett szaladni a házból? Igen, a tyúkudvarba. Megnézni: volt-e annyi eszük a szárnyasaimnak, hogy behúzódtak a jég elől? Lelki szemeimmel már láttam valamelyiket kinyúlva... jaj (Gatyás jutott eszembe, akit megölt egy ragadozó madár)! De nagyon szépen vizsgáztak, valamennyi ott volt, épen, behúzódva
az
új
ólba!
Utolsó kommentek