édes az élet.

Kezdődik a nap. Alig múlt 6 óra, de ragyog már minden: a Nap kikukucskál az erdő mögül, és bearanyozza az udvart. De mi történik bent a házban? A vak Cirmi például reggelire vár (darált pulykahúst pároltam neki, még hűlnie kell). Csücsül az ablakpárkányon, az első két lába a radiátoron. Így melegíti a pocakját, és türelmesen hallgatózik.

A többiek persze már mind kaptak enni, de egy kis nasira ácsingózni még megéri... Serteperte az asztal körül: á, mi nem is várunk semmire, de azért az egyik szemünk ott van, hátha "leesik" valami.

 Gusztáv már be is gömbölyödött a kedvenc kosarába: képes késő délutánig itt szundikálni. Azt hittem, hogy már mélyen alszik, de azért a vakuvillanásra csak fölkapta a fejét. Aludj vissza nyugodtan Gusztika, nem akartalak zavarni...

Sipos Úr is készül elfoglalni a legeslegeslegjobb pózt, ami a reggeli utáni alváshoz csak lehetséges (közben méltatlankodva figyeli, hogy mit tervezek a nyugalma ellen):

Picurka és Sára vállvetve rontottak ki az ajtón. Reggeli előtt hatalmasat kergetőztek az udvaron. Sára várná a folytatást, Picurkának viszont valami dolga lehet, mert célirányosan fordul az erdő felé (csak nehogy egy nagy pocokkal jelenjen meg a délelőtt folyamán - szokása szerint!). Sára csalódottan les, földbe gyökerezett lábbal.

Indul a nap...