avagy mindenből lehet finom lekvárt készíteni.
Elmeséltem már, hogyan találtunk rá a kis japán díszfára, hogy lett belőle terebélyes, bőven termő fácska. Most megint minden tervet túlteljesített: roskadoznak az ágai.
Megszedtem, kiválogattam, kihúztam a szárait, megmostam, nagy lábosban megfőztem, egy tésztaszűrőn átnyomkodtam. A magok és a héjak benne maradtak, a finom gyümölcshús átfolyt-átcsöpögött. Kevertem bele cukrot, rotyogtattam egy kicsit, azután pedig üvegekbe töltöttem. Száraz dunsztba került, kihűlt, íme az első eresztés:
Felkészül a másik díszfa: japán cseresznye...
Mindkét fának vannak már gyerekei, amelyek magról nőttek - igazán szapora fajta szemben például a kertben álló besztercei szilvafával: sok bíbelődés van vele, de termést még nem nagyon adott - annyit semmiképpen, hogy eltenni is jusson belőle.
Utolsó kommentek