avagy a szaporítás művészete
Legnagyobb eredményem a buborékvirág. Két-három éve nevelgetem fehér és kék színben, júliusban nyílik, akkor ilyen:
Elég komolytalan, legalábbis mosolyra késztet... Most ekkorák a tövek:
Ősszel, elvirágzás után magot szedtem róla. Márciusban virágládába szórtam, a virágláda az ablakpárkányra került - mégpedig arra, ami alatt a radiátor van - letakartam nejlonnal, permetezgettem, és ilyen szép palánták nőttek:
Elég nehéz sérülés nélkül szétszedni és kiültetni a cérnavékony szárú palántákat, de azért csinálom:
Egész sor buborékvirágom lesz őszre. Kíváncsi vagyok, megnőnek-e akkorára a palánták, hogy ősszel kiültethetem a végleges helyükre? Ha nem, akkor egy telet idebent töltenek, majd tavasszal kerülnek ki.
És ha már palánták: ezek a kokárdavirág palánták ősszel olyan gyöngék és jelentéktelenek voltak, hogy két forintot nem adtam volna értük. Azért csak összeszedegettem őket a kert különböző részéről, és sorba ültettem valamennyit. Íme, az idei kokárdavirág-sor:
Még mindig palánták: kapaszkodnak az uborkapalánták a madzagra! Az oszlopok mellett pedig paradicsom nő. Törpe tőként vettem - ahhoz képest újabb és egyre nagyobb támasztékot kell mellétenni - még jó, hogy ott az oszlop is - és már harmadszor kellett kötözni:
És itt egy kis csecse-becse, amivel megleptem magam-magam:
Utolsó kommentek