Mari receptje alapján.

Veszem (hopp: helyesen: vettem!) ezeket az előrecsomagolt, szeletelt ilyen-olyan sonkákat, felvágottakat, hogy reggelente legyen 2-2 szelet a házi készítésű sajthoz (recept itt, a bejegyzés végén). Némelyik iszonyú gusztustalan tud lenni már felbontáskor - rájöttem, hogy a bolti megvilágítás is befolyásol a választásnál - hát még az íze! Jó, ha csak sós...
Máskor frissen szeletelt mellsonkát vásároltam (pulyka vagy csirke). Nyolc dekát nem lehet kérni - és nem is éri meg a hatalmas méretű, nejlonbélésű csomagolópapír miatt - hát általában húsz-huszonöt dekát kérek, aztán otthon több részre osztom, egy részt a hűtőbe, a többit külön-külön zacskózva a fagyasztóba teszem. Amikor a következő adagot felolvasztom, félig fagyosan totál jégkristály az egész, teljesen felolvadva pedig tocsog a vízben. Letörölgetem, asztalra teszem - na, ezt meséltem el Marinak a minap. Ő pedig már diktálta is a házi készítésű csirkemellsonka receptjét...

Ennek alapján ledaráltam 70 dkg csirkemellfilét. Aztán úgy ítéltem meg, hogy nem fog ártani a második darálás neki - csakhogy akkor hozzátettem 2 duci fokhagymagerezdet is: minek használjam külön a fokhagymaprést, ugye.

A fokhagymás húspépet egy tálba tettem, hozzá 3 tojásfehérjét, 250 ml tejszínt, 2 evőkanál lisztet, 2 teáskanál sót, és jó sok feketeborsot tekertem rá.

Egyneműre kavartam az egészet. Kiterítettem egy nagy sütőpapírlapot, rátettem a masszát, és betekertem. A két végét, mintha szaloncukor lenne, megpödörtem.

Aztán az egészet alufóliába is betekertem, a két szélét minden tekerésnél ráhajtogatva, hogy a végére jól zárjon. Végül meg is kötöztem az egészet. Ez egy lágy csomag, óvatosan kell vele bánni.

Közben a legnagyobb lábosomba vizet forraltam. Amikor már zubogva főtt, beleeresztettem a csomagot. Letakartam, és gyöngyözve főztem 50 percig.

Feszes, duci hurkára főtt. Kiemeltem a vízből, és hagytam teljesen kihűlni. Ezután betettem a hűtőbe, és jól kihűtöttem. Végül kibontottam a kétszeres csomagolásból.

Határozottan szeletelhető. Bár nem lesznek belőle hajszálvékony gumilapok, mint a boltiból, viszont szaftosabb, jobban megfelel az ízlésemnek, és nem utolsó sorban: semmi adalékanyag, semmi ízfokozó nincs benne, csak természetes anyagok!

Persze tökéletesedik ez még... Legközelebb csak 45 percig főzöm, hátha akkor kevésbé "törékeny". Néha mehet bele némi erőspaprika is (az anyag már megvan, mégpedig nem akármilyen: fekete csípős paprika nő az ablakpárkányon:

Lesz majd sajtdarabokkal bolondított, vagy színes borssal ízesített, stb. Fantázia kérdése. A lényeg, hogy bátran asztalra teszem, mert tudom, miből készült...