Ez még nem havas tél, mégis fehér.
Kérdezhetném, hogy mi ez, de szabad a gazda: spárgatő (nemes aszparágusz néven kaptam, később jöttem rá, hogy spárga, tavasszal letördelhetném a sípokat, de gyönyörű egész évben, nem ér annyit az a hét-nyolc spárgasíp).
Gyönyörű kis zúzmarás mahóniacserje - már nem az enyém: Sanyikának ígértem, de úgy elhúzódott a házfelújítása, hogy nem tudta ősz végén elvinni. Most már itt várja meg a tavaszt:
Borbolyacserje csipkében:
Ez a kis babarózsa fácska a szívem csücske (az egyik). Tavasszal a rengeteg fehér (igen: fehér!) virágtól pompás, most a zúzmarától:
Csodálatosan szépek a fenyőágak:
Végül befejeztem a kertben a téliesítést. Becsomagoltam a fügecserjét (fekete) és a jojoba fát (sárga):
Telepakoltam a melegágyat (liliomhagymák, feketeribizlitövek, nefelejcspalánták, mahóniapalánták, stb.) és lezártam:
Feltöltöttem és leborogattam a nagy rózsatöveket:
Még mindig ilyen szép az udvari virágtartó:
A konyhaablak párkányáról bevittem a szobámba a kaktuszóvodát:
Az aszparágusz a fürdőszobában ilyen vastag hajtásokat növeszt. Néhány hét, és nem férünk hozzá a kádhoz - nem baj, úgyis csak a zuhanyozót használjuk:
Tele van bimbós hajtásokkal az orchideasor a szobám ablakában:
Tizenhetet alszunk, és kezdenek hosszabbodni a nappalok...
Utolsó kommentek