avagy a kutyacsalád egy napsütéses délután...
avagy a kutyacsalád egy napsütéses délután...
Kisütött a nap (no nem hosszú időre, de annál jobban tudtuk értékelni), a kutyák végigvágtázták az udvart, és kikötöttek a nagykapu közelében. Maya kisasszony - szokása szerint - hosszan kukucskált a lécek között: nini, már megint vadnyulak ugrálnak az úton, és a fácánok is itt járnak-kelnek, no meg az őzsuta a kicsijével - aki már nem is olyan kicsi, és megjelent a popsijukon a nagy fehér "bundabugyi", ami bizony már a tél közeledtét jelzi -, és vajon mit ugatnak a szomszéd kutyák, mit látnak, mit hallanak?... stb. Néha hosszan álldogál a kapunál, és les. Mint most is:
Azután ment az anyjához, és elmesélte neki, mit tapasztalt "a nagyvilágban". (Jellemző, ahogy Liza háttal ül a kerítésnek - úrinő nem kíváncsiskodik...)
De azért persze hosszan hallgatja a beszámolót, és még utána is, az udvaron bóklászva átbeszélik a dolgokat.
Sárika is odaült a kerítéshez, mert hogy látta Majától, hát utánozza a nagyobbat - éppen, mint a gyerekek.
Aztán észrevette, hogy odalopakodtam. Megfordult, és a jellegzetes "játsszunk!"-pózba vágta magát. Még tamtamozik is a lábával, mint egy kisdobos.
Muszáj volt szaladni vele egy kört. Boldogan rohan, a két hátsó lábát egyszerre rúgja hátra, mint egy nyúl...
Utolsó kommentek