amit minden nap, minden órában látunk?
Talán, mert szeretjük. Talán mert minden önmagában hordozza a szépséget, a kedvességet, az élet értelmét... nem tudom, de valahogy így...
Mint ez a kínai macska itt, ahogy jön utánam a kertben, bujdosik a cserjék között, aztán megmondom neki, hogy észrevettem, hogy látom, akkor nagy látványosan nekiáll körmöt élezni, mintha nem is velem incselkedett volna addig, hanem eleve és direkt körmöt élezni jött, csak én valahogyan az útjába kerültem...
Aztán Mari fekete kopasznyakú Pipéje már olyan asszonyos (pardon tyúkformájú), pedig fél évvel ezelőtt egy csenevész kis pipike volt. Miért mondom, hogy Mari Pipéje? Mert virtuálisan örökbe fogadta: amikor meséltem róla, hogy fekete és kopasznyakú, azt mondta, hogy "már szeretem, legyen az enyém". Hát lett.
Kukori persze figyel mindig és mindenre: akkor is, amikor az összes tyúk eszik. Kapkodnak, csipegetnek, Kukori nem. Ő FIGYEL.
Utolsó kommentek