avagy nem sok új van a nap alatt.
Idén tavasszal tudatosult bennem, hogy egyre kevesebb újat tudok mutatni: a kert, az udvar, az erdő "beállt", új növényeket nem ültetek (legföljebb szaporítok), új használati tárgyakat nem készítek (legföljebb javítok), évről évre ismétlődnek ugyanazok a fotók kora tavasztól tél végéig. A konyhai munkákkal sem akarom elárasztani a blogot, csak akkor fotózok, ha valami különleges vagy új - de a mindennapi főzés nem az...
Ám most akadt valami... Ráérősen gazoltam a kerítés mellett, amikor a szemem sarkából mozgást észleltem, odanézek, hát a talajtakaró növényből egy fejecske emelkedik ki, és figyel... Egy percig néztük egymást, aztán óvatosan ellépegettem, és beszaladtam a masináért. A sikló megvárt.
A géppel a kezemben sertepertéltem még ott körülötte egy kicsit. Arra nem tudtam rávenni magam, hogy fölzavarjam a pihenéséből egy újabb fotó kedvéért - csak néha-néha odapillantottam: néz-e még... Egyszer csak... már nem nézett. Már nem volt ott. Hogy tudott kb. tíz másodperc alatt eltűnni? Körülnéztem, hátha meglátom még valahol tekeregni, de már sehol nem láttam.
Valamikori rádiós főnököm mondta mindig: "a műsor érdekében minden módszer megengedett"... Hát most úgy módosítanám: "a fotó érdekében minden megengedett". Vagyis föl kellett volna zargatnom szegényt, hogy teljes nagyságában lefotózhassam? Nem, ez nem én lennék, mégsem...
Kárpótlásul felsorakoztatok gyönyörű dáliákat - friss fotók:
Utolsó kommentek