úgy eteti magát, nem lehet abbahagyni!

Néhány napja került elém a neten ez a FRUTA nevű ennivaló - nasi, vagy vacsoraféle - és a kommentek annyi lelkesedéssel szóltak róla, hogy elhatároztam: egy próbát megér. Van még egy kevés öregkrumplim, kb. fél kilóról leszedtem a csírát, és héjában megfőztem. Lehúztam a héját, krumplinyomóba tettem és áttörtem:

Ráütöttem egy egész tojást, megsóztam, három nagy evőkanál tejfölt tettem rá, és elkezdtem lisztet adagolni hozzá. Egészen addig kevertem, aztán bő liszttel gyúrtam a deszkán, míg nyújtható, de lágy tészta lett belőle. Tulajdonképpen ez gombóctészta, bár én azt nem tejföllel, hanem zsírral gyúrom össze...

Kb. 3 mm vastagra kinyújtottam, csíkokat, majd darabokat vágtam belőle...

...és forró olajban pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

A megmaradt tejfölbe préselt fokhagymát kevertem, picit megsóztam, és íme, a FRUTA vacsorára. (Én megkóstoltam lekvárral is - nagyon finom úgy is.)

Vittem kóstolót a páromnak. Amikor megjelent vacsorázni, egy mezei virágcsokor volt a kezében. Annyira ízlett neki a kóstoló, hogy vacsora előtt az erdő szélén szedett nekem mezei virágot... Van ennél nagyobb elismerés?