Nem, nem a spenót (az is). Ez most a mángold.
Még négy hete sincs, hogy mángold palántákat ültettem a kertbe:
Mára ilyen gyönyörűen kifejlődtek:
Azt se tudtam, hogy kell "megszedni" - még soha nem volt mángoldom. Rebarbarám már évek óta, és a két növényt mindig együtt emlegetik, pedig - szerintem - csak igen távoli rokonok, még ebből a szempontból is. A rebarbara és a spenót valahogy jobban mutatja, hogyan kell szedni - vagy csak hozzájuk vagyok már szokva, majd meglátjuk, hogy ügyesedem-e a mángolddal kapcsolatban.
A tisztítása: némelyik levél erősebb, nagyobb, a többi zsenge-gyenge. Mosás után megfogtam a leveleket darabonként, óvatosan a markomba fogtam, és lehúztam a zöldet a levélnyélről. Adta magát. Az apróbb leveleket lecsipegettem. Olyan harsogóan zsenge ez a mángold, hogy legszívesebben nyersen ettem volna, mint a salátát. A levélnyelet megkóstoltam: fűízű, szaftos.
A mángoldlevél tisztán 50 dkg-ot nyomott.
Egy nagy lábosban felolvasztottam 5 dkg vajat, rátettem a mángoldlevelet és párolni kezdtem. Beletörtem 3 cikk fokhagymát, és megszórtam 1 teáskanál sóval. Letakartam egy fedővel, és időnként megkevertem. A borsőrlőt is odakészítettem, de csak a habaráskor borsoztam.
Amikor úgy ítéltem meg, hogy a mángold megpuhult - alig látszott valami a nagy lábos alján belőle, úgy összeesett - 1 púpos evőkanál lisztet tettem egy csészébe, és részletekben tettem hozzá kb. 4 dl tejet. Csomómentesre kavartam, végül a mángoldra öntöttem. Most már folyamatosan ott álltam mellette - ilyenkor szoktam leégetni az ételt, mert "csak egy pillanatra" ellépek mellőle. Megszórtam őrölt borssal, a legeslegvégén beleütöttem egy egész tojást, és alaposan elkevertem.
Nem mondom, hogy "olyan, mint a spenótfőzelék", mert nem olyan. Éppen olyan, mint a mángoldfőzelék. Jellegzetes zöld ízű, aki szereti az ilyen jellegű ételeket, ezt is imádja, mint a spenótot. (Én...)
Elég a sok zöldből, mutatom az idei év első földieper termését:
Remélem, hogy ha Gergő meglátja, azonnal jön... :)
Utolsó kommentek