Nem 106 féle, hanem 106 darab...
Csörög a telefon, negédes hang szól bele: erre járunk... Hopp, ismerős szituáció: semmi vendégfogadás, csak látni akarunk, villámlátogatás lesz. Ahha. Hát ez nem így működik.
Elmentem amin éppen dolgozom, kirongyolok a konyhába. Lássuk, mi van?
Egy kis csomag élesztő! Hmmm, ez jó! Már morzsolom is bele egy kis langyos cukros tejbe. Amíg kel, lássuk a többit.
Liszt.
Tojás.
Tejföl.
Vaj.
Ebből pogácsa lesz!
A nem egészen két kocka vajat egy mély tányérba teszem és bedugom a sütőbe, amit éppen hogy csak melegítésre állítok. Beleborítok a tálba fél zacskó lisztet, 2 tojás sárgáját teszek hozzá, megsózom. Belekanalazom a nagy pohár tejföl felét. Lecsorgatom a vajas papírokat és a folyós vajat a lisztre öntöm. Végül a felfutott élesztőt is cakumpakk.
Kicsit (nagyon) lágy lett a tészta, mehet még hozzá liszt. Jól van, most már jön le a tészta az edény faláról és a kezemről. Összeállt.
Megszórom liszttel, letakarom egy ropogós konyharuhával, megyek vissza dolgozni.
Viszem magammal a konyhai órát.
Félóra múlva csörög az óra, irány a konyha.
Kiborítom a megkelt tésztát, kinyújtom, felülről lefelé hajtom az egyharmadát, alulról fölfelé az alsó harmadát, jobbról balra ugyanígy, balról jobbra is. Letakarom, megyek vissza dolgozni.
Csörög az óra: megyek nyújtani és hajtogatni.
Félóra múlva harmadszor is.
Begyújtom a sütőt kb. 150 fokra, három tepsibe sütőpapírt terítek. Aztán kinyújtom a tésztát ujjnyi vastagra, elkenek rajta egy tojássárgáját... Na jó, most kellene egy kis sajt. A sajt a mélyhűtőben van, esélyem sincs reszelni belőle. Tökmagom éppen nincs itthon, a köménymagost sokan nem szeretik. Mag. Szezámmag. Az sincs, de van szezámmagpehely, ami majdnem az. Megszórom vele.
Na most, ha elkezdem pogácsakiszúróval darabolni, akkor marad úgynevezett hulladék, amit gyúrhatok össze, belülre kerül a tetejéről a tojássárgája és a szezámmagpehely, és máskülönben is utálom ezt a megoldást: azt is kinyújtani, kiszúrni, megint van maradék, összegyúrni, kinyújtani... na nem. Lehet a pogácsa kocka alakú? Naná, hogy lehet.
Kockapogi...
Elő a nagykést, csíkokat metélek, azokat keresztbe darabolom, már rakosgatom is a kis kockákat a tepsikbe. Pontosan 106 darabot - nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz... Az első tepsit bedugom a sütőbe, míg a többit megtöltöm.
Lerámolom a kerti asztalt a reggeli kaktuszültetés nyomaitól és eszközeitől.
Nagy fehér abrosz rá, kisebb színes a tetejére.
Kiviszem a mézesüveget, szalvétákat, kistányérokat, bögréket, kiskanalakat, citromlevet, háromféle teát.
Kicserélem az első és a második tepsit. Megyek átöltözni.
Az első tepsiből a pogikat nagytányérra teszem, kicserélem a második és a harmadik tepsit. Előveszem a nagyobbik teáspitlit, megtöltöm vízzel, és alágyújtok.
A második tepsiből kiszedem a pogikat egy szalvétával kibélelt iporka tálcára, további szalvétákat és nejlonsztyrot készítek melléje.
Kisült a harmadik tepsi pogi is, kiszedem, belepakolom egy kenyeres kosárba, és eldugom a konyhaszekrénybe.
Végignézek még egyszer mindent, elzárom a gázt a teavíz alatt, jeleznek a kutyák, hogy megállt egy autó a nagykapu előtt.
Bekísérjük a vendégeket, megesszük a nagytányér kockapogit, megisszuk a teát, kérdezünk, mesélünk, egyezkedünk, fogadkozunk, ígérgetünk. Végül összepakolom a tálca pogit, a kezükbe nyomom, kikísérjük őket, búcsúzunk, integetünk.
Megsúgom lógó orrú páromnak, hogy van még egy kis kosár pogi.
Boldog, várja a holnapi uzsonnát.
Utolsó kommentek