Franciska receptje (köszönöm!).
Néhány krumplit meghámoztam és apróra daraboltam:
Ízesítettem fokhagymával, babérlevéllel, köménnyel, beletettem egy leveskockát, felöntöttem annyi vízzel hogy éppenhogycsak... szóval hogy ne is lepje el:
Amíg a krumpli főtt, megtisztítottam és fölszeleteltem néhány vöröshagymát. (Mellette a vágódeszka látszik bekenve vizes szódabikarbónával.)
A hagymaszeleteket zsírra tettem. Igen, zsírra. Mégpedig olyan zsírra, amit a kocsonyáról szedtem le - lett is olyan illata-íze, hogy na! Picit megsóztam, és szinte állandóan kevergetve pirítottam, míg szép karamell színe lett.
Közben leszűrtem a kefirt:
A kiöblített kefirgombát másik edénybe tettem és leöntöttem tejjel. Holnaputánra kész lesz újra egy liternyi selymes kefir:
A krumpli puhára főtt. Kicsinyke levével együtt összetörtem - ilyen darabosan szeretem a krumplipürét is, ért is vád már vendégektől, hogy féligkész volt a püré, nem habos...
Egy kevés rántást pirítottam, és belekevertem a krumpliba. Állandó keverés mellett visszatettem a tűzre - és tényleg puttyogott! Néhány percig puttyogtattam.
Tálalás: a páromnak a puttyogó krumpli harmada egy sült csirkecombbal (és kapott mutatóba egy kevés párolt hagymát is rá). Nekem viszont a többi krumpli a többi hagymával bevonva - le se mertem fotózni, olyan adagra sikerült. Nagyon finom volt!
Ebéd után mosogatás: a vágódeszka szépen kivilágosodott és teljesen szagtalan lett.
Utolsó kommentek