avagy a történelem a dolgok ismétlődnek.
Egy évvel ezelőtt - régi szokásom szerint - így tettem el a petrezselyemzöldet télre. Megjegyzem az elmúlt év őszén mindössze 1 nagy petrezselyemtő árválkodott a kertben - rendesen rá voltam szorulva Zsuzsa baráti adományára. Most viszont egész sor zöldell:
És akkor most értekezzünk csöppet arról, hogy az anyósok hogy' osztják az észt... Mert hogy csupa segíteni akarásból és telve jóindulattal (ugye?) visszük a fiatalasszonynak a különféle kézműves dolgokat, úgy mint befőttet és/vagy lekvárt, és/vagy... süteményt, félkész ételt, készételt, édességet, kötött-horgolt holmikat, ajándéktárgyakat, petrezselyemzöldet és egyéb, babramunkával készített eztmegazt. Mert mi ilyen ügyesek vagyunk. Mi ezt elő tudjuk állítani, mi erre (mindenre) képesek vagyunk. A fiatalasszony meg nem... Legalábbis ezt sugalljuk a nagy példamutatásunkkal.
Nyugi, majd eljut ő is ebbe a helyzetbe. Ó, most csak egzisztenciát teremt, másodállása van, tanul, ellátja a családot, gyerekeket ébreszt, öltöztet, etet, indít, visz, hoz, nevel, leckét kikérdez, főz, mos, takarít, megbeszél, elrendez, tervez, végez, viszi a hátán a családot. És akkor jön az anyós, hozza az extra dolgait, mert hogy ezt így kéne... Igaz, kicsit játszik a gyerekekkel, megbabusgatja a picit is, aztán már megy is. Fut a kis kétszemélyes háztartásába, ahol a legtöbb dolog már önműködő, de legalábbis rutin, és zsörtölődve meséli, például, hogy ott voltak még a reggeli bögrék a mosogatóban...
Jó ég, csak ilyen ne legyek soha!
Szerencsére Niki valóban segítségnek veszi a segítséget, és csak annak. Nekem van lehetőségem arra, hogy elbíbelődjek az ilyesmivel, mint most ez a petrezselyemfagyasztás. Adja az ég, hogy néhány évtized múlva ő is szaladhasson Rékáékhoz, Gergőékhez, Miráékhoz valami aprósággal, amit szeretettel gyártott otthon.
Ámen.
Mit is készítek most neki? Lássuk:
Lecsipegettem a szárakról a zöldet, és elkezdtem apróra vágni. Ennek külön technikája van, amit egyrészt azért nem mutatok, mert nincs három kezem, hogy a harmadikkal fotózzak, másrészt nehogy kiadjam minden titkomat... A lényege, hogy a bal öklömbe kell begyúrni az összes petrezselymet, aztán apró mozdulatokkal ereszteni ki a kés alá.
Az első vagdosás után már szépen elterül az egész zöld a deszkán, lehet széltében-hosszában vagdalni tovább.
Végül előveszem a speciális jégkockagyártómat, és a mélyedésekbe két apró kanállal betuszkolom a petrezselyem-adagokat.
Mindegyik kupacra csurrantok egy pici vizet. Aztán így ahogy van, beteszem a fagyasztóba.
Mire rendet rakok, a szárakat kiviszem a komposztládába, elmosogatom a deszkát, a kést, letörlöm a pultot, előkészítek egy kistányért és egy nejlonzacskót, megetetem Sárikát és a kutyakonzerv dobozának jellegzetes hangjára menetrendszerűen előkerülő macskákat is, listát írok a holnapi tennivalókról (Alzheimer!), begyűjtöm a kerítésről a megszáradt rongyszőnyegeket, megválaszolok néhány levelet és kinyomtatom a köleskása receptjét, stb., már nyomkodhatom is ki a mélyedésekből a megfagyott petruska-adagokat.
Bezacskózom, mehet vissza a fagyasztóba, holnapután viszem Nikinek...
Mert megérdemli.
Utolsó kommentek