lépésről lépésre.
Mindig irigyeltem a mintakészítőket. Vagyis azokat a különleges képességgel megáldott kézimunkázókat, akik megtervezik a szebbnél szebb horgolás- és kötésmintákat. Még a kötés, és a horgolásnak az a fajtája, ahol kezdő szemekre ugyanannyi szemmel készül a minta - legföljebb kétoldalt fogyasztunk-szaporítunk - nem tűnik akkora boszorkányságnak. Ám a kerek vagy ovális csipketerítők, ahol néhány láncszemmel indulunk, aztán folyamatosan szaporítjuk a szemeket a minta érdekében, na, azok varázslásnak tűnnek. Milyen törvényszerűséggel szaporodnak a szemek, ha egyráhajtásos pálcából készül a következő sor? Milyennel, ha kétráhajtásossal? Hány szemmel kell több legyen a következő sorban, hogy szépen kifeküdjön a munkadarab? Még nem sikerült rájönnöm az összefüggésre.
Most végre - kínlódó próbálkozások után - megalkottam egy kis poháralététet. Mindössze 12 sor, és az alapmintákat sem én ötlöttem ki... de összekombináltam két különböző leírást - és ez sem volt egyszerű. De megvan! Íme, a csipke poháralátét készítése lépésről lépésre:
9 láncszemből karikát készítek, amit körbehorgolok 24 rövidpálcával.
A következő sor 24 egyráhajtásos pálca:
A kört 6 részre osztom. Ha itt nagyon figyelek, akkor a következő köröknél szinte számolni sem kell, annyira adja magát a minta. Tehát: a mintarészeket 1-1 láncszem választja el, a mintát pedig 6 egyráhajtásos pálca alkotja, amit 4 rövidpálcára öltök (az elsőre kettőt, és az utolsóra kettőt).
A következő sorban már 2-2 láncszemet horgolok elválasztónak, a minta pedig 8 egyráhajtásos pálcából áll (az első pálcára kettő és az utolsóra is kettő).
A következő sorban is 2-2 láncszem az elválasztó, az egyráhajtásos pálcák száma pedig tovább nő: 10 pálcát horgolok 8 pálcára (az elsőre kettőt és az utolsóra is kettőt).
Még egy ilyen sor van: 2-2 elválasztó láncszem, 10 pálcára 12 (az elsőre kettőt és az utolsóra kettőt):
A következő sorban az elválasztó láncszemek száma 3-ra nő, és középre horgolok egy 5 láncszemes ívet (a két szélén 5-5 egyráhajtásos pálca a szokásos módon: az első kettő és az utolsó kettő ugyanarra a pálcára (az 5 láncszem alatt 4 egyráhajtásos pálca marad ki!):
Ez a "háromláncszemes" sor: az elválasztó láncszemek száma 3, az előző sor ívének közepére pedig 3-3 láncszem horgolásával egyráhajtásos pálcával 2 ívet készítünk.
Az elválasztó láncszemek 5-re változnak, az ívek 4-5-4 láncszemből készülnek.
Legyezőket horgolunk minden 5-láncszemes ívbe (tehát az elválasztókba és a mintarész középső ívébe). Itt már kétráhajtásos pálcákra váltunk, a 8 pálca közé pedig 1-1 láncszemet horgolunk. Értelemszerűen öltünk le a minta 4. illetve 2. pálcájára 1-1 rövidpálcával - ami előtt és után 1-1 láncszemet horgolunk.
Az utolsó sor a legyezők pikózása. Csak 7 pikót készítettem, mert csúnyán torlódtak volna. A 8. pálcára 1 rövidpálcát öltök, és az egyik legyezőről a másikra 2 rövidpálcával lépek át.
Így néz ki a terítő, amikor a kezdő és a befejező szál eldolgozása után blokkolom. Ez annyit jelent (profiktól tanultam!), hogy nedvesen eligazgatom és óvatosan kifeszítve körbegombostűzöm, hogy így száradjon meg.
És most leírom a hivatalos munkamenetet, mert hát ami a képeknél szerepel, elég pongyola - viszont a hatodik poháralátét horgolásánál már tökéletesen elegendő.
Mégsem írom le, mert hosszadalmas és bonyolult. Megemlítem persze, hogy az új soroknál láncszemmel magasítunk (tehát valójában elkészítjük az első pálcát: 1 láncszem, ha rövidpálca helyett, 3 láncszem, ha egyráhajtásos helyett). A legyezők készítését nem a sor befejezésénél kezdjük, hanem 4 pálcával később, na, oda kúszószemekkel megyünk el... hát ezt le kell lesni valahonnan, mert nem biztos, hogy el tudom magyarázni. Szóval leöltök a következő pálcára és felhúzom a szálat, majd áthúzom a hurkon. Aztán ugyanígy a következőbe is egészen addig, míg oda nem kúsztam a megfelelő helyre. Ugye, milyen egyszerű?
Érdemes kibogarászni, rájönni mindenre, mert jön a tél, és a horgolás (kötés... hímzés, varrás, makramé, stb.) nagy örömöt adó munka. És azonnali. Nem évtizedes, mint a gyereknevelés... És a munkadarab megmarad.
Illetve... ugyanúgy elajándékozhatjuk, mint ahogyan a gyerekünket odaajándékozzuk a párjának.
Utolsó kommentek