nem hiába néztem meg tegnap ezt a felvételt.

Késő este még csak szemergett, ám "nagyobb volt a füstje, mint a lángja", mondhatnám, ugyanis dörgött, villámlott rendesen, le kellett kapcsolnom a gépet, szigorúan áramtalanítani (megjártam már régebben), pedig de szívesen megnéztem volna a szegedi "István a király" előadást. Majd máskor, másképpen...

Ma reggel üdén köszöntött a montbrécia-tál:

Milyen érdekes: augusztus közepén már-már elnyílnak az őszirózsák...

Ilyen sonkatökök kínálják magukat. Bár a levelei azt mutatják, hogy már teljesen érett - ez csak szemfényvesztés, a forróság és a csapadékhiány miatt ilyen. A sütéshez még várni kell vele, viszont nagyon finom belőle... a lecsó.

Olyan, mint a kopasz barack, és hát tulajdonképpen az is... volt. A fa elöregedett, elvadult. Ezek a kis vadbarackok is nagyon ízletesek, mint mindegyik "természetközeli" gyümölcs (vadkörte, cigánymeggy, stb.).

Mondhatnám, hogy orchidea... de nem az. Ez díszbab - Zsuzsától kaptam a babszemeket. Több helyre ültettem: kerítés mellé, kiszáradt fatörzs mellé, még a klemátisz létrájához is. Gyönyörű a virága.

Hát igen, így kell kinéznie egy aszparágusznak. Hihetetlen, visszagondolva, hogy tavasszal csutkára le kellett vágni a sok elszáradt ágat, azt hittem, hogy nem is fog kihajtani...

Amit már majd' fél éve nem láttam: kis tócsák a járdán!

Mondanom sem kell, hogy a házőrzők beszuszakolták magukat az íróasztalom és Réka ágya közé - hiszen dörgött és villámlott, ó micsoda horror!

Visszatérve az esőimához: érdemes ezt a varázslónőt is megnézni-meghallgatni.