Ilyen szép még nem is volt... úgy érzem.
Olyasmit mesélek most, amitől a kertészek visítva dobálnák a hátasokat - de minden jó, ha a vége jó, vagyis valószínűleg jól sült el a sületlenségem. Hetekkel ezelőtt (amikor annak ideje volt), cukkini palántákat ültettem. Növekedni kezdtek, erősödtek, virágot bontottak - egyszer csak észrevettem, hogy az egyiket a lehető legrosszabb helyre ültettem, ugyanis előbukkantak mellette a kardvirághagymák hajtásai (óh, hát ezért volt odatűzve az a kis jelzőkaró, jaj, jaj!). Tudom, hogy mekkora hatalmasra meg tud nőni a cukkinibokor: legalább 5 kardvirág bánta volna a terpeszkedését. Fogtam magam, és átültettem... Igen: átültettem a már virágzó cukkinitövet. Drukkoljunk neki ezerrel!
A tegnapi zivatar fölverte a paradicsomtövekre (és a salátákra) a homokot, de még így is öröm ránézni:
Őszibarack is lesz idén (elmaradt a levélfodrosodás, hurrá!):
Kopaszbarack, a kedvencem:
Az egyik kis almafa. Bálint gazda azt mondta, ritkítsam meg a termést, most. Már kerülgetem a fát...
Az egresfácska:
Az egyik tő magnélküli szőlő:
Ha már gyümölcs - az udvaron díszlő japánbirs is rengeteg termést növeszt. Tavaly három üveg lekvár lett belőle. Idén legalább duplája lesz.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de legszívesebben ezt mind-mind már másnak nevelném. Jó lenne tudni, hogy hova költözünk, és főleg: mikor. Nem jó ez a bizonytalanság. Jön már valahol A VEVŐ, de még nem látta a gyönyörű kertet, a szép udvart, a smaragdzöld és virágos környezetben fehéren vakító épületeket, a mosolygó gyümölcsöket, a hatalmas fenyőket, a susogó nyárfákat, a bodzabokrokat, és a hangyabolyt. De jön. Vajon mikor érkezik?
Utolsó kommentek