...és fáradtsága. Jaj.
Két nappal ezelőtt körbejavítgattam az öreg házat: vakolatport vettem, csak vízzel kell összekeverni kellő állagúra - nekem találták ki. Nagy lyukak, még nagyobb repedések, na és a lábazat... ne is beszéljünk róla...
A két beosztott ellenőr szigorúan figyelte a munkámat:
A főellenőr pedig kinyúlt a kerti asztalon a fáradtságtól (azt mondta: "Ezt még nézni is rossz"):
Ma reggel alig vártam, hogy elcsöndesedjen a ház: a vendégek Kecskemétre mentek, a főnököm Szegedre. Én pedig átöltöztem játszóruhába és nekiestem festeni. Ilyen lett:
És ilyen:
Hét elején lettem készen a szerszámoskamrával. Íme, oldalról: A kaktuszok kivételével már mindegyik cserépben és ládában "utazásra felkészített" növények vannak.
Külön sikerélmény a kamra bejárata: kár, hogy nem készítettem fotót róla. Az ajtó fölött hatalmas repedések voltak, az élek leütve, a lábazat leomolva. Most ilyen:
Felkészül a konyha-étkező épülete. Nincs rossz állapotban, némi kis lábazatjavításra szorult mindössze (másfél éve volt lefestve), de azért a teljes falfelületet át kell meszelni, mert meglátszik, ha csak itt-ott nyúlok hozzá. A lábazatot viszont elég lesz csak ott bepamacsolni, ahol vakoltam - ott ez nem feltűnő. Tegyem hozzá: belül már kész!
Kisütött a Nap!
Utolsó kommentek