avagy dehogy várom a telet!
avagy dehogy várom a telet!
Szó szerint az utolsó pillanatban ültettük el a kis szilvafácskákat. Azt hiszem, magról keltek valahol, aztán a kerítésen átdobva landoltak anyám kertjében, mialatt ő kórházban volt, néhány nap múlva kerültek csak vízbe, aztán hazaszállítottam őket: 5 kis vesszőcske, állítólag szilvafa lesz belőlük. Úgy legyen. Ennyi hányattatás után már csak élni akarnak?!
A madárijesztők mintájára télijesztőket kreáltam a kertben. Itt elöl a jujubafa (fa???) köré pakoltam virágládákat, megtömve a tövét száraz falevéllel, végül a tetejére húztam egy üres tápos-zsákot. Múlt télen jártam már úgy, hogy a gránátalmafa tövét megtömtem száraz falevéllel - de az csak az első esőcskéig maradt száraz, aztán vizes lett és nem szellőzött, penészes trutyi lett az egész, tiszta szerencse, hogy újra kihajtott a kis cserje töve... Hát most ebből okulva megfejelem az egészet egy-egy zsákkal, hátha még többet rontok rajta. :))
Merthogy ott hátul a fügecserjét dunsztoltam be. Fölszaggatott, elszáradt büdösketövekkel raktam körül, a tetejére az elmaradhatatlan (?) zsák került. Így most már olyan rondák, hogy nem bírok odanézni. Jó ég, és egész télen ezt látom a szobám ablakából!
Rostáltam néhány talicska komposztot, és beborítottam a rózsák, valamint a magnélküli szőlők tövét (és még amit értem persze). A rostálásnál elég sok pajor került elő, bedobtam a tyúkoknak. És ha már ott jártam, gyorsan kitakarítottam a tyúkólat is. Aztán végigástam egy sort a dáliák helyén, megszórtam tyúkkakival, majd még egy sort ástam, a földet az előbbire borítva, azt "nyitva" hagytam, a következő heti kaki odakerül... és így tovább, amíg még ásni lehet (amilyen télelriasztóim vannak, lehet, hogy ez hétről hétre így fog menni - egészen tavaszig).
15 fokot mutat a hőmérő, de picit kimelegedtem és borzongok, fázik a hátam. No, nem hiányozna egy tüdőgyulladás. Mi van? Puhulunk?
Utolsó kommentek