rátekintés és visszatekintés.

rátekintés és visszatekintés.

Az idei tél első hó-szerű csapadékára ébredtünk. Hajnalban még zörgette a fák száraz leveleit - hódarának mondanám - aztán látható pelyhekben kezdett esni, de nagyon vizesen. Mivel a talaj nem fagyos - éjszaka sem ment nulla fok alá a hőmérséklet - hát csak foltokban. kisebb-nagyobb területeken maradt összefüggő.
Tekintsünk vissza az elmúlt évek első téli csapadékára ("az elmúlt tíz év" borzasztó szokványos, legyen kilenc, jó?). Természetesen az Első Hóesést megelőzték kellemetlen "téli" napok: szél, szitáló köd, szemerkélő vagy zuhogó eső, még ónos eső is volt az egyik évben - rá is fagyott az ágakra - de a hó valami fehéret jelent, puhát, takarószerűséget, amiben egy kicsit gyönyörködhetünk is...
2003 - az első hószállingózás december 16-án mutatkozott. Mínusz 1 fokos talajon néhány órán át megmaradt.
2004 - november 20-án hódara hullott, elég sűrűn ahhoz, hogy fehér legyen a kert.
2005 - november 23-án hózápor volt, mínusz 4 fokon maradandónak bizonyult.
2006 - ez év utolsó hónapjaiban egyáltalán nem volt hóesés... következő január 14-én hódarával indult a nap, de olyan sűrűn, hogy mondhatjuk az Elsőnek. Az igazi hóesés január 23-án érkezett (akkor viszont alaposan bezárt minket).
2007 - november 15-én esett először a hó. Esélye sem volt megmaradni: plusz 3 fokot mutatott a hőmérő. Megmaradó hó csak december 17-én esett.
2008 - november 22-én 5 perces hóvihar volt: ijesztő és gyönyörű. Nemsokára kisütött a nap.
2009 - december 13-án elkezdett szállingózni a hó. Nulla fok volt, beterítette az udvart, a kertet, aztán eltűnt. Megmaradó hó december 18-án esett.
2010 - mindenféle hideg, jégkásás csapadék után december 11-én végre elkezdődött az igazi hóesés. Mínusz 2 fok tette tartóssá.
2011 - december 19-én esett az első hó... sokak örömére, akiknek a Karácsony fehéren az igazi. Mínusz 2 foknál meg is maradt.
2012 - október 29. (ma) hajnalban hódara kopogtatta az előtetőt, aztán megállva-újraindulva szállingózik a hó. Plusz 1 fok van, mire térülök-fordulok, már alig van nyoma...

A szárnyasok megneszülve álldogálnak a biztonságot nyújtó házacska mellett.

A hónapok óta szárazon ásítozó hordó rövidesen megtelt finom, lágy esővízzel.

A kertben, a télváró virágok között csak itt-ott látszik kisebb hófolt. Pedig esik szorgalmasan - de nem elég hideg a talaj - Péter bácsi pontosan tudja, hogy van még munkám kint a kertben, nem siet a takaróval. Csak addig fagy se jöjjön!

Na, csak október van, ha a vége is... mi dolog ez? Tartania kéne a vénasszonyok nyarának, kérem...