tapasztalatokkal és tanulságokkal.

tapasztalatokkal és tanulságokkal.

Tologattam volna még a szüret idejét, de a legnagyobb paradicsomtövet megtámadta valami betegség, féléretten elkezdtek hullani az öklömnyi paradicsomok. Lépni kellett. Ma el is takarítom a kertből, még a komposztra sem rakhatom - megy a szemeteszsákba - nehogy átvigyek a komposztra valami betegséget. Mondanám, hogy sóval hintem be a helyét, de azt hiszem, a mondás nem ilyesmire vonatkozott... :)

4,80 kg paradicsomot dolgoztam fel most (mert persze folytatás következik). Alaposan megmostam, a csumákat és a beteg részeket kivágtam, maradt 4,20 kg darabolt paradicsom. A passzírozóm vadonatúj, most debütált - ahhoz képest, hogy egy olcsó kis műanyag, remekül. Rá kellett érezni a dilijeire - nem kapkodni, állandóan tartani a tölcsért, dicsérgetni munka közben - és máris teljes volt az összhang közöttünk. A konyhapult és az étkezőasztal lapja túl vastag, nem tudtam fölszerelni, maradt a kerti asztal, de nem bántam meg: a munka után leöntöttem egy vödör vízzel, meg is volt a takarítás.

A tányérba csöpögő paradicsomlevet egy nagy lábosba öntögettem. A héj és a mag 0,70 kg lett - örültek a tyúkjaim! - így aztán 3,50 kg tiszta paradicsom került a lábosba. Csak annyi ideig főztem - nagy lángon - míg az edényeket és az eszközöket elmosogattam.

Belekavartam 1 teáskanál szalicilt nátrium-benzoátot (a szalicilt állítólag kivonták már a forgalomból, legalábbis a bótos ezt mondta, helyette van ez, rá is van nyomtatva, hogy "szalicil helyett"), és üvegekbe töltöttem. Hat (6) üveggel lett volna... ha ügyesen el nem török egyet - természetesen már majdnem csurig töltve...

Még a tetejükre is szórtam 1-1 késhegynyi tartósítót, celofánt rá, legumiztam, és egy meleg takaróba dugtam az üvegeket. Ma reggel szedtem elő, íme. Szerintem nagyon jó arány a 3,50 kg paradicsomból a 6 üveg, hiszen 60 dkg-ból 0,5 liter lett, kérdés, hogy mennyire tartalmas... Ahogy így elnézem, jó kis sűrű anyag... (Nem kamrapolcon állnak, hanem az öreg ház előszobájában a fagyasztó szekrény tetejére kerültek az üvegek. Az előző tulajdonos jó kis kamráját ugyanis a felújítást tervezők és kivitelezők - valamennyien férfiak - kazánházzá alakították.)

Tapasztalatok és tanulságok:
1. Kapkodni nem szabad, meg kell adni a módját mindennek.
2. Vagy profi célszerszámok (eszközök) legyenek, vagy kellő türelem és odafigyelés.
3. Saját elhatározás, saját tempó... (alább a magyarázat).

A passzírozóról már megemlítettem, hogy lelke van. Ha sok paradicsomot tömök bele, egyszerűen lebillen a tölcsére és a héjas-magos darabok beleesnek az alátett tányérba. Át kell szűrni, míg a passzírozó csöpög ugye... Inkább lassabban, komótos tempóban - így az ujjakra is lehet vigyázni.
A konyhai tölcsérem vége nem illik az üvegek szájába (vastagabb a kelleténél), ezért a tűzforró paradicsomlét egy kicsit megemelt tölcsérrel kellett töltenem: itt-ott melléfolyt, amelyiket meg gyorsan akartam megtölteni, az elrepedt...
Egész idő alatt azon morfondíroztam: milyen érdekes, hogy a paradicsomeltevés egész folyamata mekkora öröm nekem! Gyerekkoromra visszaemlékezve: utáltam minden ilyen idénymunkát, de még a rendszeresen visszatérőket is (pl. ágyneműmosás, nagytakarítás)! Nem tudtam az okát, csak azt éreztem, hogy szeretnék önálló háztartást vezetni, külön lakni, stb. A korai igényhez képest rettentő későn lett erre lehetőségem. Azóta tudom, mi volt a baj: semmit sem saját akaratomból csináltam! A főzésnél kukta voltam, a takarításnál segéderő, minden munkánál lótifuti, kézilány, segédmunkás. Mindent akkor és úgy kellett végezni, ahogy anyám kitalálta és jónak tartotta. Mindezt az én hatalmas egómmal...
Természetesen nagyon sokat tanultam tőle, ehhez nem fér kétség, de azóta is lázadok minden muszáj ellen, és ha úgy tartja úri kedvem, bizony nekiállok megtisztítani 2 ablakot a 10-ből, nem várok a napig, amikor ablakot tisztítunk, befőzök többször 5 üveg paradicsomot, nem egyszerre 30-40-et, beindítom a mosógépet akár naponta, nem gyűjtök össze mindent a nagymosás napjára. 
Nem vagyunk egyformák. Még ha mi neveljük is a gyerekeinket, tudomásul kell venni - és alkalmazkodni ehhez - hogy ők önálló egyéniségek. Azt hiszem, az én gyerekem igen kevés ilyenfajta korlátozást kapott és kap tőlem, nem nagyon hall "miért most?" "miért így", miért nem..." kezdetű mondatokat. Mert ő tudja, hogy miért, nehogy már állandó magyarázkodásra késztessem. Ha kérdése van, majd arra válaszolok...

Jól elfilozofálgattam a paradicsompasszírozás közben. Furcsa ilyen dolgokat boncolgatni, gyerekkori "élményeket" elemezgetni. Lehangoló...
Abba is hagyom, megyek a saját kertembe, megnézni, hogy a saját eperpalánták hogy érzik magukat azon a helyen, ahova a saját elhatározásomból ültettem őket...