ezzel együtt pedig egy igazi főzős nap...
ezzel együtt pedig egy igazi főzős nap...
A hűvös reggelen nekiálltam gazolni, kapálni... Érdemes volt hajolgatni, mert így beláthattam a padlizsánbokrok alá, és fölfedeztem a csüngő, érett padlizsánokat (a fotó csalóka: igenis mindegyik sötétlila...). Leszüreteltem (maradtak még növendékek!), megmértem (1,80 kg), megmostam, levágtam a csumákat, kettévágtam, kiolajozott tepsibe fektettem és betoltam a sütőbe.
Itt következne a fotó a többi hozzávalóról, azután pedig a munkafázisokról, de sajnos elmaradt a fotózás - meséje van ennek, rögtön következik - szerencsére a végeredményről készült fotó...
Ennyi padlizsánhoz 4 fej vöröshagymát és 8 cikk fokhagymát tisztítottam meg. A vöröshagymát reszelni szoktam, ám ekkora mennyiségnél már meggondolandó. Egy nagy fej hagymát még csak megreszelek, aztán föltépem az ajtót és kirontok az udvarra, könnyeim fátyolán át arra tudok még vigyázni, hogy ne szaladjak neki fának, kerítésnek. Szorozzuk ezt néggyel?
Eszembe jutott, hogy Zita egyszer a szemem láttára pakolta bele egy nagy turmixba az összes hozzávalót (darabokra vágva a vöröshagyma, hozzá a fokhagyma, rákotorva a sült padlizsánhús, és só, bors, olaj), megnyomta a gombot, és kb. 2 perc alatt készen pompázott a finom padlizsánkrém. Ő mindig, mindent nagy adagban kénytelen készíteni: nyolcan ültek le az asztalhoz - azóta még többen...
Egyszóval elhatároztam, hogy most nem reszelek, hanem turmixolok. Van egy poharas turmixom - a vöröshagyma is csak két részletben fért volna a poharába, de nem is vesződtem vele az első próba után, a kés nem forgatta meg a beltartalmat: ez nem ilyesmire való. Kínomban belenyomtam a pohárba a merülőmixert (aprócska, szinte csak dísz...), mint másik lehetséges megoldást. A hagymadarabok kiugrottak a pohárból - állhattam neki takarítani - de a módszer jobbnak látszott, mint a szuperturmix-szal. Végül kis részletekben, magas műanyagpohárban, ezzel a kicsi merülőmixerrel pépesítettem a vöröshagymát a fokhagymával, a közben megsült, héjából kikanalazott padlizsánnal. A pohárból adagonként egy nagyobb tálba borogattam a krémet, a végén ízesítettem - na, ez is...! Már régen ki akarom próbálni a padlizsánkrémet majonézzel. Ott figyelt a hűtőajtón egy tubus flakon majonéz, múltheti "maradék", hát itt az alkalom, gondoltam. (Azért húztam át a tubus szót, mert ez nem tubus, amit szépen ki lehet nyomni az utolsó cseppig, mint a fogkrémet, ami szintén tubusos. Nem, ez flakonos, amit ugyan fejre állít a háziasszony, hogy oda, a kinyomónyíláshoz csordogáljon a bennlévő majonéz, mégsem működik úgy, ahogyan kellene: meg vagyok győződve róla, hogy sok majonéz benne van még, amikor már nem lehet kinyomni, kiütögetni, és persze kiskanállal nem lehet hozzáférni - szerencsére nagyon-nagyon ritkán használok majonézt, ritka mérgelődés ez.) Ám most a turmixolástól kellően föl voltam ajzva, eldöntöttem: ma az összes majonézt kiszedem! Kettévágtam a tubust. És igazam volt: majdnem harmad mennyiség majonéz benne volt még a flakonban - hozzáférhetetlenül!
Boldog voltam. Kikaparásztam a két fél flakonból a majonézt (a flakont kimostam és a szelektív zsákba tettem, naná, itt kérem rend van és szelektív hulladékgyűjtés), a krémhez vele együtt sót, borsot, olívaolajat tettem, kikevertem... és megkóstoltam. Hát igen. Négy üveggel lett volna, ha nem sikerül ennyire finomra.
Kárpótlásul a padlizsánkrém-készítés munkafázisai helyett egy érdekességet (finomságot) mutatok: göngyölt császárhús szeletek. Ha éppen nincs velem Franciska a vásárlásnál, rá se kérdezek, hogy: az ott mi? Ő hívta fel a figyelmemet rá, hogy kipróbálta, érdemes venni belőle. Úgy nézem, egész császárszalonnát göngyölnek fel, össze is van kötözve gusztusosan, hogy tekercsben maradjon. Jó ujjnyi vastagra szeletelik. Kiolajozott tepsibe fektettem a szeleteket, megszórtam fokhagymával, köréje krumplit, hagymát tettem, rá még sót és borsot...
Ilyen lett megsütve:
Említettem, hogy gazolással kezdtem a napot. Véletlenül elvágtam egy bébitök-indát, csak akkor vettem észre, hogy egy szép nagy tök éppen azon van. Ne vesszen kárba szegény - ha már nem a piacon veszem a zöldségféléket, hát nem is teszem hűtőbe, akkor szedem le, amikor állok neki főzni - hát most ha leszedtem, készítsem is el. Megpároltam egy nagy fej vöröshagymát, rátettem a tök-kockákat, szeleteltem hozzá három paradicsomot - szintén a kertből - és egy kevés vegetával megszórtam...
Fél órával később:
Valamelyik nap (holnap?) ez lesz az ebéd. Nekem magában (jó forrón), a páromnak feltétlenül feltéttel (sült kolbásszal?).
Utolsó kommentek