mert hogy itt az ideje a szüretnek.
mert hogy itt az ideje a szüretnek.
Néhány évvel ezelőtt fedeztem fel, hogy a bejáró két oldalán elszaporodott a királydinnye. Megkértem Rózsika barátnőmet, hogy segítsen fölszedni - neki is álltunk, és nekem azóta is lelkfurdalásom van. Az én kezem legalább egy hétig használhatatlan volt. A rengeteg tüskés kis bogyó összevissza szúrta az ujjaimat, begyulladt, megdagadt, iszonyúan fájt. Máig sem értem: Rózsika miért nem hagyott ott engem már félidőben, vagy annál is előbb, miért csinálta végig velem ezt az eszement munkát? Mert hogy most, amikor egy-egy "szüretet" végzek, legföljebb 1 kanna királydinnyét szedek össze. Akkor viszont vödörszámra öntöttük a kukazsákba, olyan sok volt. Mindenesetre az, hogy azóta kordában tudom tartani ezt a szörnyű gyomnövényt, Rózsikának, az ő segítségének köszönhető.
Így néz ki egy kifejlett példány (a szúrós kis "dinnye" bekarikázva):
Ezen a növényen csak 1 "dinnye" van, a többit már el is dobálta. Amikor az emberlánya odanyúl, több ilyen kis bogyó akaszkodik bele az ujja bögyébe. Szó szerint beleakaszkodik, a tüske fájdalmasan befúródik a bőr alá, és mire megszabadulok a "dinnyétől", a tüske beletörik. Ez aztán begyullad, minél több a tüske, annál dagadtabb lesz a kéz.
A növényt előrehajolva észre kell venni a többi gyom között - virágzáskor fölhívja a figyelmet az apró sárga virága. és akkor kevesebb is a sérülés, még nincsenek termések rajta - a balesetet régebbi termések biztosítják, amelyek ott lapulnak az anyanövény körül. Érdemes tenyérrel végigtapogatni a földet, hogy azokat is össze lehessen szedni, mert ahány termés ott marad, abból mind egy-egy kis növény lesz.
A terület, amit időnként (kéthavonta?) át kell bogarászni, kb. 500 négyzetméter. Próbálja meg valaki kétrét görnyedve végigsétálni, oda és vissza tízszer - ne is hajolgasson le, ne is álljon meg, ne is vigyen magával vödröt, csak úgy, próbaképpen - megtudja, mi az igazi derékfájás...
Utolsó kommentek