lágy szellő, jóízű levegő...
Ez az oxalis régi vágyam volt, most végre-végre megvan. Szerencsehozó növény, nagyon kell vigyázni rá!
Ígértem, hogy megmutatom a sárga futórózsát, ha nyílik. Hát íme:
Zöldhagyma-sor...
Az egyik megmaradt bokorrózsa:
A három közül a legnagyobb tálban meghagytam télre a nefelejcs-tövet, el is szórta szépen a magjait, sok palánta lett, amelyeket most szétültettem:
A saláta-ültetvény. Mostanra eljutottam odáig, hogy nem csak mi ehetünk minden nap salátát, de a tyúkoknak is bedobhatok egy-egy salátafejet...
Sipos Úr a lábam elé heveredett, alig tudtam lépni tőle.
Aztán boldogan fölpattant, és odaállt a kapuhoz: menjünk, menjünk!
Amint kinyitottam a kertkaput, már a konyhaajtó előtt mantrázott.
Hát ezért volt a hízelgés, a mutogatás, a berregés, a kurrogás, a farokrángatás. Most már végre megértette a gyenge elméjű gazda is:
Utolsó kommentek